Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
bármely, e várakhoz tartozó birtok bejárásától és iktatásától, valamint a Matheefalua birtokon való átkeléstől tilalmazta, és uo. Arnold elmondta, hogy jól tudja, hogy ezek a várak és birtokaik a király kezén vannak, de ezek határai miatt a királlyal nem akar pereskedni, mondván, hogy ő mind a mostani, mind a jövőben hü szolgálatával talán megszerzendő birtokain teljesen a királynak veti alá magát; ezen úton Ofalu birtokon átkelve elértek a Danauich folyóhoz, ami most határ Mo. és Lo. (P) között; ue. úton kelet felé Monusturhel hely; ue. úton a Lupnuk víz mellett kelet felé egy helyen János perjel a korábban mondottakat megismételve azt állította, hogy a mondott ösvény, amiről azt mondta, hogy az említett malom előtt kezdődik, az ő Hellyhwagasa nevű birtokukon átkel Penyn hegy felé; Lupnuk és Luppnuk nevű két birtokon átkelve kelet felé elértek egy helyhez, ahol egy folyó van (ami egy nagy erdő mellett halad és abba belefolyik), és Arnold azt mondta, ott egy zárt gyepű (indago) és egy kapu (porta) volt és most is ott kell lenniük, de ott nem láttak gyepüt, hanem sok nagy, álló és fekvő elégett csonkot, János perjel pedig azt mondta, e kapu és zárt gyepű nem ott van, ahol Arnold mutatta, hanem egy másik helyen mutatta nekik, hogy egykor ott volt, ott viszont sem folyót, sem Béla vizet, sem bármiféle gyepű és kapu bejáratát nem látták; az előbbi, általa mutatott helytől Arnold nem akart továbbmenni, mondván, hogy onnan azon földek és birtokok, amiken László király privilégiuma szerint át kell kelniük, a király kezén vannak, de mivel János perjel ezt nem ismerte el, Arnold e nagy erdőben a mondott folyót követve átkelt velük a Liblyo várhoz tartozó 2 falun; Genyzd falu határa; Poprad folyó. János perjel bizonyos, azokon a részeken speciális neveket viselő folyók - Prebych, Danauich, Lehnych, Lupnuk, Keuy, Rusumbach, Tuporch - helyszínein megállva megkérdezte őket, hogy e folyók szerepelnek-e a királyi privilégiumban név szerint, ám az mást nem nevezett meg, csak a mondott ösvényt és a Feketeerdew erdőt. Mivel a birtokok bejárásában nem volt megegyezés, a felek által odavitt fogott bírókkal a királyi emberek a vitás földrészeket (kivéve 2 fakápolnát, 2 malmot és Monusturhel helyet) 6 ekényinek tekintették az ország szokása szerint, majd a 2 kápolnával és a 2 malommal együtt 43 márkára becsülték. Monusturhel helyet, ahol János és frater-ei által a Boldogságos Szűz és Keresztelő Szt. János tiszteletére nagy részt már felépített, de még be nem fejezett kőkolostor van, nem tudták felbecsülni, hanem azt az ország Vyssegrad-i jogszolgáltatóira bízták. Arra a kérdésre, mely birtokok határain belül van a vitás rész, a királyi és káptalani emberek azt felelték: ha azon utat, amin át Arnold a fenti módon körbevezette őket, az ország jogszolgáltatói László király privilégiuma alapján a Penyn felé vezető egykori ösvénynek tekintik majd, akkor a vitás földrész Ztragar és Feketeerdew határain belül van kétségkívül, de ha a János perjel által mutatott helyet tekintik ezen ösvénynek, akkor a vitás föld a perjel és kolostora birtokain belül van. Megtudták még bizonyos nemesektől és a Bela-i királyi hospesektől, hogy a mondott út, amin Arnold körbevezette őket, egykor a Penyn felé vezető ösvény volt, de János perjel erre azt mondta, hogy e nemesek Arnold frater-ei és rokonai. A budai plébánostól, 451
