Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
K.: F. IX/1. 200-202. R.: F. IX/1. 212. (Szirmay, Szatmár 224. alapján); F. IX/1.268. (Szirmay, Szatmár 238. alapján); Borsa I., LK. 1946. 56; Doc. Trans. IV. 195; Erdélyi Okm. III. 209. szám. 485. 1344. júl. 4. Szentimre László erdélyi alvajda tudatja az erdélyi káptalannal, hogy korábbi bírságlevelei szerint Miklós fia: Mihály és Mihály fia: Miklós Fatha-i nemesek Kayla-i Welken fia János fiait: Jánost, Lászlót és Pált, valamint Bystricia-i Henneyn ~ Henneyng ~ Henneyngh fia Péter fiait: Jánost és Pétert a Doboka megyei Chegetheleke birtok ügyében öt időpontra megidézték színe elé. Végül máj. 8-án (quind. Georgii) a felek megjelentek előtte, Mihály és Miklós elmondták, hogy Chegeteleke birtok régtől fogva, [IV] Béla király (H) adománya révén az ő örökjoguk, de most János fiai és Péter fiai elfoglalva tartják, és ennek okát szeretnék tudni. Erre azok azt válaszolták, hogy Chegetheleke régi ősüktől (ab antiquo avo ipsorum) fogva az ő örökjoguk. Mihály és Miklós ekkor bemutatták az erdélyi káptalan függő kettőspecsétes, privilegiális oklevelét, amiben szerepelt Béla király 1244. [!] évi privilégiuma, mellyel az uralkodó Bachanateleke ~ Bachunateleke, Fathateleke ~ Fatateluke et Chegeteleke birtokokat (Doboka királyi vár földjeit) a német Lenting ~ Lentink comes-nek és Hermann- nak (Mihály és Miklós avus-ainak), Nogfolu földet pedig sponsus-uknak: Cristian- nak adományozta szolgálataikért (Lőrinc erdélyi vajda adományát megerősítve) a tatárjárás (conflictus Tartarorum) után. Mivel János fiai és Péter fiai nem elégedtek meg a káptalan oklevelével, hanem látni akarták Béla király eredeti privilégiumát, az alvajda meghagyta, hogy azt máj. 30-án (oct. Pent.) mutassák be. Akkor János fiai és Péter fiai bemutatták [I.] Lajos király (H) gyűrüspecsétes oklevelét, mely alapján az alvajda a pert júl. 1-jére (oct. Nat. Johannis Bapt.) halasztotta azzal, hogy a felek akkor okleveleiket kötelesek minden további halogatás nélkül bemutatni őelőtte Szentimrén (S. Emericus). A kitűzött napon megjelent Mihály és Miklós, és bemutatták Lajos király gyűrűspecsétes oklevelét, melyben a király elrendelte, hogy a pert tovább halászatni nem lehet, hanem abban végleges döntést kell hozni; ugyanakkor bemutatták Béla király mondott, 1243. jan. 27-én, uralkodása 10. [!] évében (l. Reg. Arp. 733. szám) kiadott privilégiumát (amit fentebb az alvajda tartalmilag, itt pedig szó szerint ír át). Az alvajda mindezek alapján - továbbá mivel János fiait és Péter fiait 3 napig várták, de azok nem álltak elő, nem is küldtek senkit, így az alvajda hiába szólította őket háromszor bírói székéből - a szolgabírókkal és a vele ülésező erdélyi nemesekkel bírói hatáskörénél fogva Chegetheleke birtokot minden haszonvétellel (szántóföldek, rétek, kaszálók, erdők, vizek, berkek) Mihálynak, Miklósnak és örököseiknek hagyja (nem érintve annak részét, aki János fiain és Péter fiain kívül esetleg ellentmondana). Ezért 278
