Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
478. [1344.] júl. 1. A veszprémi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (1. 353. szám) Bachy-i Kozma királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Wos (diet.) István Erek-i papot, akik máj. 27-én (f. V. p. Penth.) Watka birtokot a szomszédok jelenlétében visszavették, bejárták régi határai mentén és ellentmondó nélkül iktatták Márton fia: Pálnak és általa frater-einek, rokonainak (Iwahun, Alibant, Pous fia: István, Dénes fiai: Deseu, Lőrinc és Péter) és örököseiknek, a veszprémi káptalan ottani jogát nem érintve. D. in oct. Nat. Johannis Bapt., a. d. supradict. [1344.] E.: Dl. 91 349. (Festetics cs. lt. Zala 24.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (eszerint Pál Watka-i), valamint zárópecsét nyoma. K.: Zalai. 419-420. 479. 1344. júl. 1. Visegrád Vid (Wytus) testvér nyitrai püspök, kápolnaispán, királyi titkos kancellár előtt megjelent egyrészről Bechey-i Imre fia: Theuteus királyi ajtónállómester, másrészről a Zala megyei Reznuk-i Herbord fia Jakab fia: Lukács (Luchak [!]), és elmondták, hogy mivel Lukács a generacio-ja és mások erőszakos foglalásai révén minden Zala megyei birtokából - Scenthandreas (ahol kőegyház van), Borih, Boxafolua, Pousafolua, Jacobfiaiuanusfolua, Fenyesfolufeulda [!], a Welemur melletti Leukfolua, Kezthwr [!] (ahol Szt Kereszt-kőegyház van), Fodorylese a Velemur folyó mellett, Markfeulde - ki lett zárva, és szegénysége miatt e birtokok tulajdonát csak a saját költségein visszaszerezni nem tudja, hanem csak Theuteus mester nagylelkű segítségével, ezért viszonzásul a visszaszerzett birtokai felét minden haszonvétellel Theuteus mesternek és örököseinek eladja majd, ezek másik fele pedig Lukácsnak marad. A birtokfelek ügyében Lukács a maga és utódai részéről szavatosságot vállal Theuteus és leszármazottai felé, kivéve a leánynegyedek ügyét. Ha Theuteus mester v. örökösei valamely káptalantól oklevelet akarnak erről, Lukács és leszármazottai tartoznak azt kiállíttatni nekik. Erről Vid fuggőpecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. in Wyssegrad, oct. Nat. Johannis Bapt., scilicet f. V, a. d. 1344. Arenga. E.: Dl. 87 168. (Esterházy cs. hercegi lt. Repositorium. 82. B. 88.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Függőpecsét fonata. K.: Bgl. V. 54-56. 275
