Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
mestertől mint Moyus és Miklós birtokait visszavette, ám Churke (diet.) István ennek ellentmondott, így őt Moyus és Miklós ellenében szept. 3-ra (quind. regis Stephani cuius tunc 3. revolucio preterisset annualis) ellentmondása oka megadására a királyi jelenlét elé idézte, majd onnan a pert nov. 8-ra (ad oct. 00. SS. cuius tunc tempore iudicatus magistri Lamperti similiter 3. revolucio pertransisset annualis) halasztották; akkor, mivel Moyus comes a maga és Miklós nevében megjelent, de István képviselője a válaszadásra ok nélkül kért halasztást, a pert jan. 13-ra (ad oct. Epiph. cuius tunc modo simili 3. fuisset revolucio annualis adventura) halasztották azzal, hogy akkor István fizessen ki egy királyi bírságot; a kitűzött napon István nem jelent meg, nem is küldött senkit, a bírságot sem rótta le, pedig Moyus comes a maga és Miklós nevében várt rá (miként Lampertet saját, ez ügyben kiadott oklevele tájékoztatta); utóbb (Lampert mester perhalasztó oklevelei szerint) Istvánt Moyus és Miklós ellenében a Jazou-i konvent idézőleveleivel máj. 1-jére (ad oct. Georgii), majd Pünkösd 8. napjára (ad oct. Penth.), majd szept. 15-re (ad oct. Nat. virg. glor. quarum 2. preterisset revoluciones annuales), ill. a Scepus-i káptalan idézőlevelével júl. 1-jére (ad oct. Nat. Johannis Bapt. tunc venturas) megidézték, de egyik időpontban sem jelent meg, nem is küldött senkit, pedig Moyus és Miklós vártak rá; ezután István elhunyt, Lampert mester pedig az 5 időpont elmulasztása miatt Benedek fia: Demeter királyi ember által az egri káptalan tanúsága jelenlétében aug. 14-én (in vig. Ass. virg. glor. tunc preterito) Gál fia: Moyus-t és Mihály fia: Miklóst (Pál, Péter és Lőrinc elődeit) Chon birtokba rombolás nélküli, csak szükséges éleleiemmel való 15 napi ott tartózkodásra törvényesen bevezettette, ill. elrendelte, hogy ezen István fia: Tamás - Churke (diet.) Miklós frater-e, akire nem csak apja birtokjogai, hanem a bírságai is rászálltak - az apai bírságok ügyében adjon elégtételt, valamint FelGunyeu birtok és Chon birtok egy része hatalmaskodó elfoglalása ügyében Tamást királyi szóval Moyus és Mihály fia: Miklós ellenében aug. 28-ra (ad quind. diei dicte introduccionis) a királyi jelenlét elé idéztette, majd írván az egri káptalannak 3 megyei vásáron: Zyna-n, Kassán és Wysl-on [!] Lukács ünnepe előtti szerdán (IV. f. an. Luce) nyilvánosan kikiáltatta, hogy Tamás nov. 3-án (3. die 00. SS.) a bírságokról adjon elégtételt, a hatalmaskodásról pedig választ a királyi jelenlét előtt (a káptalan válasza szerint a kikiáltás megtörtént); Tamás azonban nem jelent meg egyik időpontban sem, nem is küldött senkit, hanem a joggal szembeszegülve mint makacskodó és rebellis távol maradt, pedig Moyus és Miklós vártak rá; Lampert mester mindezek okán és alapján a vele ülésező nemesekkel és az ország báróival FelGunyeu birtokot és Chon birtok FelGunyeu felőli részét régi határaik alatt Moyus-nak és Miklósnak (miként elődeik is tartották), valamint örököseiknek visszaadta, Tamásnak semmiféle jogot nem hagyva ezekben attól fogva, rá örök hallgatást kiróva, az e birtokokról szóló okleveleit érvénytelenitette, és Tamást mint e birtokok erőszakos és hatalmaskodó elfoglalóját fővesztésre ítélte, birtokainak 2 részét saját bírói kezeihez, harmadát Moyus és Miklós kezeihez háramlandónak 260
