Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
274. 1344. márc. 24. A Szt. Irineus-egyház káptalanja tudatja, hogy korábbi memorialis oklevelüknek megfelelően Ryua-i Tamás fia: Tónk mester és fiai, valamint Dersy-i Elyas fiai: Miklós és Mátyás felperesek részére Simon fia: János, Mihály fia: János, Hupuky-i Lőrinc és Miklós fia: Petheu fogott bírókkal (communis homo) kiküldték tanúságul őrkanonokukat: Mátét, Gergely bán fiai: István és Miklós mesterek, valamint ezen István mester fia: János részére pedig Benedek fia: János, Marcell fia: Mihály, Durgo (diet.) Mark fia: János és Fábián fia: Domokos fogott bírókkal (communis homo) kanonoktársukat: Mihály mester Bylin-i foesperest [! 3: alesperest], A káptalan emberei a felsorolt fogott bírókkal visszatérve aztán elmondták, hogy a felek az ő jelenlétükben márc. 17-én (oct. medii Quadr.) a Ryua birtokhoz tartozó vitás földrészre mentek, s bár azt két részre kellett volna osztaniuk (e földrészt Thonk mester privilégiuma szerint egy patak különíti el a falu közepén és a kalocsai érsek birtokaival szomszédos), végül bejárták és 3 részre osztották a szőlőkkel és haszonvételekkel: két részt Thonk-nak és Elyas fiainak hagytak, a harmadik Gergely fiainak maradt. Ha a felek szőlői v. jobbágyaik szőlői az osztály során a másik fél részéhez kerültek, a szőlőadót (debitum vinarium), ami e földön régtől fogva szokás, a felek egymásnak fizessék meg. A felek közötti határok a felosztott földrészen: a mondott patak; hegyoldalban szántóföld; hegy; út; sajtoló. Erről a káptalan fuggőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. quind. medii Quadr., a. d. 1344., amikor Domokos prépost, Demeter éneklő-, Máté őrkanonok, Mihály Bylin-i és Albert Abana-i főesperes [! 3: alesperes], a káptalan kanonokai. E. : SNA. Révay cs. It. Sirmium 1. 26. (Df. 259 506.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Függőpecsét vörös fonata. Alul chirographált (ABC). K.:AO. IV. 408-H0. 275. 1344. márc. 24. Sopron A Supprun-i keresztesek konventje előtt Velcz-i Chunrad megvallotta, hogy örökösei egyetértésével a Stinchenprunn faluban levő örökjogú földjeiből egy telket (feodum seu laneum integrum) 12 hold szántófölddel 3 márka széles bécsi [dénárért] (minden márkát 10 pensa-val számolva) örökre elzálogosított Potlestorf-i Pál comes-nek, így sem ő, sem leszármazottai nem válthatják azt ki Páltól és örököseitől. Erről a konvent pecsétjével ellátott oklevelet ad ki számára. D. Supprunii, in vig. Ann. virg. glor., a. d. 1344. 167
