Anjou-kori Oklevéltár. XXVIII. 1344. (Budapest-Szeged, 2010)
Documenta
ember okt. 6-án a Hewesvyuar megyei Kumleu birtokra ment a szomszédokkal és a felekkel (Rycolph fia: László mester nevében Pousa fia: János jelent meg a Scepus-i Szt. Márton-egyház káptalanja ügyvédvalló levelével), s mikor azt Wezekyn birtok felől régi határai mentén be akarta járni és mindegyik félnek a maga birtokát hagyni, Wezekyn-i Olivér fia: Miklós egy domb mellett, amit wlgo Bolukpeturholmya-nak neveznek, Wezekyn és Kumleu között határjelként szolgáló jelet mutatott, de ezzel László képviselője nem elégedett meg, és ugyanezen olm [!] másik oldalán egy másik helyet nevezett meg Kumleu birtok határaként; mivel ennek Miklós ellentmondott, így az ezen jelek közötti vitás részt az ország szokása szerint 1 ekényire és 3 márkára becsülte a királyi ember. Mivel az ország szokása szerint vitás birtokrész ügyében annyi nemessel leteendő esküt kell ítélni, ahány márkára e birtokrészt becsülték, Pál comes a bárókkal és az ország vele ítélkező nemeseivel úgy döntött, hogy Miklós harmadmagával (nemesekkel) [1344.] febr. 25-én (oct. Cynerum) Mihály fia: László v. frater-e: János v. Olsouicha-i Jakab fia: János v. József fia: János királyi emberek valamelyike és a budai káptalan tanúsága jelenlétében (akinek kiküldését a káptalantól kérte Pál comes) a vitás földrészen tegyen le esküt (ahogy az ország szokása szerint földre esküt tesznek) arról, hogy az az ő örökjogú része és sosem tartozott Rykolph fia: László mester Kumleu nevű birtokához; ha az esküt leteszi, Miklósnak, ha nem, Lászlónak iktassa a földrészt a királyi ember új határjelekkel elkülönítve, majd a felek a káptalan jelentését márc. 3-án (8. die oct. Cynerum) vigyék vissza Pál comes-nek. Akkor megjelent Pousa fia: János a Sepus-i káptalan ügyvédvalló levelével László mester nevében, ill. Miklós, és bemutatták a budai káptalan jelentését, mely szerint József fia: János királyi emberrel kiküldték tanúságul Mihályt, az óbudai (Vetus Buda) Szt. Margit-kápolna papját, akik előtt febr. 25-én a vitás részen Olivér fia: Miklós a nemes eskütársaival (Kasty-i Mihály fia: Pál, Forkasd-i László fia: János) törvényesen letette az esküt, miként az ország szokása szerint földre esküt tesznek, arról, hogy e vitás - 1 ekényi, Bolukpeturholmya mellett kőhajításnyira levő - birtokrész az ő örökjogú része és sosem tartozott Rykolph fia: László mester Kumleu nevű birtokához, majd a királyi ember két határjelet emelt a 2 birtok között, a vitás földrészt pedig Wezekyn birtokhoz csatolva Miklósnak iktatta. Mivel tehát Miklós a Wezekyn és Kumleu birtokok közötti vitás földrész ügyében az esküt letette társaival, Pál comes a bárókkal és az ország vele ítélkező nemeseivel e birtokrészt Miklósnak és örököseinek ítéli, László mesterre örök hallgatást kiróva az ügyben. Erről nyílt oklevelet ad ki, amit visszavitele esetén privilegiális formában ad ki. D. in Vissegrad, 12. die 8. diei oct. Cynerum, a. d. 1344. E.: Dl. 3678. (NRA. 1689. 3.) Hátlapján pecsét nyoma. K.: AO. IV. 400^105. 148
