Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

kokra mentek a szomszédok összehívásával és a felek képviselőivel, Pál c. [korábbi,] pecsétfőjével ellátott oklevelének megfelelően, a felek képviselői bemutatták Béla király privilégiumát és a veszprémi kápt. oklevelét, de mivel Béla privilégiuma alapján a veszprémi kápt. birtokának határjeleit nem tudták megtalálni, sem a privilégiumban határnak jelzett ösvényt, Kerekberek-et és Nyarhegh-et fellelni, így a felek képviselői által megmutatott vitás földet szomszédos nemesekkel 4,5 ekényire becsülték berkekkel, szántóföldekkel. Mivel a kápt. régebbi birtokos ott, mint Chenyk mr., Pál c. a vele ülésező bárókkal és az ország nemeseivel meghagyta, hogy János prépost, a királynéi aula alkancellárja (aki tisztsége illendősége miatt 10 nemesnek számít) a veszprémi kápt. 4 kanonokával - ha közben a prépost meghalna v. más feladatok akadályozzák és nem tud megjelenni, akkor az ő személyében Mihály, a Wesprim-i Mindenszentekegyház prépostja 14 veszprémi kanonokkal v. nemessel; ha időközben Mihály is meghalna, helyette [Sebestyén] zalai főesp. szintén 14 veszprémi kanonokkal v. nemessel - jún. 8-án (oct. fe. Penth.) Zolouk-i Pál fia: Miklós v. Sauly-i Péter fia: Antal v. Wyld-i Imre királyi emberek valamelyike (Chenyk mr. részére), ill v. Tothy-i Miklós v. Bach-i Cosmas királyi emberek valamelyike (a veszprémi kápt. részére) és a győri kápt. tanúságai jelenlétében (akiknek kiküldését Pál c. a kápt.-tól kérte) a 4,5 ekényire becsült vitás földrészen (ahogy az ország szokása szerint földre szokás esküdni), tegyenek esküt, miszerint az emberemlékezet óta a veszprémi kápt. Merenye nevű birtokához tartozik; ha ez megtörténik, a földrészt Merenye birtokhoz csatolják a királyi emberek új határjeleket emelve, ellenkező esetben Chenyk mr.-nek iktassák Kolon és Magyarad birtokokhoz csatolva, örök birtoklásra, majd a felek a győri kápt. jelentését jún. 15-én (8. die) vigyék vissza Pál c.-nek. Akkor Vgud-i Chenyk mr. nem jelent meg, nem is küldött senkit, János mr. veszprémi olvasókanonok a kápt. nevében, annak ügyvédvalló levelével bemutatta Pál c.-nek a győri kápt. levelét, mely szerint jún. 8-án Bach-i Cosmas és Zalouk-i Pál fia: Miklós királyi emberek, valamint [Péter] őrkanonok és Miklós nótárius, a győri kápt. tanúságai előtt János veszprémi prépost Mihállyal, a veszprémvári (castrum Wespremiense) Mindenszentek-egyház prépostjával, Jakab mr. Segusd-i főesp.-sel ás Cosmas egykori dékánnal, a veszprémi kápt. kanonokaival a vitás földrészen, ahogy az ország szokásának megfelelően földre esküdni szokás, letette az esküt arról, hogy e vitás föld a veszprémi egyházé és kápt.-é, emberemlékezet óta Merenye birtokhoz tartozik; Máté fia: Miklós és Barch fia: Lőrinc, Chenyk mr. képviselői Vid királyi kápolnaispán ügyvédvalló levelével az esküt elfogadták; hj.: Geztregh folyó, ahol az beleömlik a Zala vízbe; Geztregh folyó; domb, ahol a prépost az esküt letette eskütársaival; mocsaras cserjés és füzes; ösvény; egy hold föld hosszúság; Kórus határjelei; nagy út, ami Kolon-ról Kórus faluba tart, s innen közös határt tart Kórus faluval. Mindezek alapján Pál c. Chenyk mr.-t jogtalan keresete miatt a 4,5 ekényi föld becsértéke megváltásában, azaz 13,5 M.-ban marasztalja el, a földet pedig Merenye birtokhoz csatolva a veszprémi kápt.-nak ítéli, Chenyk mr.-re örök hallgatást kiróva