Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

A Zaboch m.-i négy szb. tudatja, hogy Mwrchach-i Theme fia János fia: Salamon tartozott Lukács nevű famulus-át febr. 22-én (sab. an. domin. Esto michi) előállítani, hogy az esküt tegyen arról, miszerint Gergely Kallo-i ember 2 ökrét jan. 28-án (III. f. an. Purif. virg. Marié) fényes nappal nem vette el. Akkor Salamon Lukácsot nem állította elő, holott Gergely várt rá. D. in Kallow, die et termino prenotato, a. d. 1343. E.: Dl. 51 213. (Kállay cs. lt. 1300.655.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (...pro comite de Zaboch), valamint természetes színű, kerek zárópecsét töredéke. R.: Kállay 682. szám; Piti E, Szabolcs m. 318. szám. 72. 1343. febr. 22. A fehérvári kápt. előtt megjelent egyrészről Turdemch-i Tibor fia: János (György dékán, a veszprémi egyház néhai kanonoka carnalis fr.-e), másrészről Abertus, a veszprémi egyház notarius-a és kanonoka a kápt. személyében, s János elmondta, hogy ő a Wesprim város területén levő teljes birtokrészét (amit fr.-e: György dékán hagyott rá végrendeletként, s ami őt vásárlás címén illette), ti. egy telket (fundus curie) pincével, épületekkel, szántóföldekkel, kaszálókkal s más tartozékokkal mind György lelki üdvéért, mind saját szüksége és szegénysége miatt a veszprémi kápt.-nak eladta örök birtoklásra 16 zalai M. széles bécsi [dénárért], semmiféle jogot magának meg nem tartva ezekben, szavatosság vállalásával a kápt. felé saját fiai és örökösei nevében is e birtokrészügyében. Erről a kápt. [függőpecsétjével] megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. a. d. 1343., in fe. Kathedre S. Petri ap., amikor Thatamer prépost, a királyi aula [alkancellárja], Péter éneklő-, János őrkanonok, Domokos dékán. A. E.: Veszprémi kápt. mit. Veszpr. Oppid. 52. (Df. 200 890.) Hiányos és foltos. R.: Gutheil, Veszprém 308; Veszpr. Reg. 148. 73. 1343. febr. 23. Bertalan testvér perjel és a [budafel-]hévízi (Calide aque) Szentháromság-egyház keresztesei konventje Echer-i Chydbey fia: János kérésére pecsétjével megerősített és chirographált privilegiális oklevelében átírja a budai kápt. 1315. dec. 6-i oklevelét (l. Anjou-okit. IV. 188. szám). D. in domin. Esto michi, a. d. 1343. A.