Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Akkor a nevükben Miklós fia: István 16 garas híján 11 M.-t lerótt, így Pál c. Pétert és Lászlót ez ügyben nyugtatja, és a maradék 4 M. és 16 garas kifizetését ápr. 24-re (ad diem fe. B. Georgii mart.) halasztja el, de az összeget leróhatják hamarabb is, ha addig Wyssegrad-on járnak. D. in Wyssegrad, 2. die oct. fe. diei Strennarum, a. d. 1343. E.: Dl. 3552. (NRA. 1536. 71.) Hátlapi pecsétre utaló bevágások. 19. 1343. jan. 13. Visegrád [I.] Lajos király (H) előtt Zech-i Péter fia: Miklós mr. királyi étekfogómr. és fr.-e: Iwanka előadták hű szolgálataikat, amiket előbb gyermekkora (pueritia) óta apjának: néhai [I.] Károly királynak (H), majd annak halála után az ország kormányzását átvevő Lajosnak teljesítettek, s ezek viszonzásául a Posaga m.-i Gradyscha nevű királynéi birtokot kérték örök adományul, mondván, hogy az a királyi adományozási jogkörhöz tartozik. Lajos, aki a királyi nemesség és nagylelkűség kötelezettségéből fakadóan a neki alávetett hívei hű érdemeit királyi viszonzás jutalmával tartozik támogatni, megfontolva Péter mr. fiai: Miklós és Iwanca mondott és a jövőben is teljesíteni remélt szolgálatait, Gradyscha birtokot régi határai alatt az ottani Szt. Miklós-kőegyházzal, minden haszonvétellel és tartozékkal nekik és általuk fr. uterinus-uknak: Jakabnak, valamint fr. patrueliseiknek (Dénes néhai Zeurinium-i bán fiainak): Balázsnak, Péternek, Tamásnak és Jánosnak adományozza örök birtoklásra anyja: Erzsébet királyné (H) beleegyezésével és tanácsával. Jelen oklevelet visszavitele esetén Lajos privilegiális formába írja át. D. in Wyssegrad, in oct. Epiph. d., a. eiusdem 1343. Á.: I. Lajos király, 1347. máj. 1. > Erzsébet királyné, 1347. szept. 24. Dl. 104 913. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Gradisa 2. 9. 12.) 20. 1343. jan. 13. Visegrád [I.] Lajos király (H) megfontolva László mr. székelyispán, Brasso-i c. fia: István királyi lovászmr., vasvári és Suprun-i c. hű érdemeit, amiket gyermekkora óta először az ő apjának: [I.] Károly néhai királynak (H), majd utóbb Lajosnak és Szent Koronájának az ország felemelkedése és a res publica növelése érdekében tett, javait és személyét nem kímélve, Lajos és országa kedvező és kedvezőtlen hadjárataiban fr.-eivel együtt hűsége számos formáját kimutatta, mindig a király oldalán állva, ezért hűségét Lajos királyi kedvezéssel viszonozni kívánván (hogy mások ebből példát merítve még hűebbek, s a királyi szolgálatra még készségesebbek legyenek), ha rokona, Hench fia