Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

ülésező nemesekkel azt ezen egyháznak ítélte örök birtoklásra, a peres ellenfél összes oklevelét érvénytelenítve, a királyi felség pedig Fülöp ítéletét privilegiális oklevelével megerősítette; amikor Sándor c. előtt Desew Fülöp mr. ellene hozott ítéletéből következően látta, hogy a pert elbukj a és oklevelei érvénytelenek lesznek, azt mondta, hogy Béla király privilégiuma otthon van nála és a neki kijelölendő időpontban ezt bemutatja, állítván, hogy Fülöp ítélete jogtalan és kedvezésből született; Sándor c. ezt aug. 1-jére (oct. fe. B. jacobi ap. tunc futuras) tűzte ki, ám végül Desew és fr.-e: Mihály felismerve, hogy Béla király nyílt adománylevelével a prépost és a kápt. privilegiális okleveleinek ellenállni nem tud (tekintve, hogy azok a Mátyás prépostnak és fr.-einek tett királyi adományt visszavonták és Lyzka birtokot a Szt. Márton-egyháznak adományozták), és Fülöp ítélete miatt patvarkodásban, továbbá Béla király érvénytelen oklevele bemutatása miatt hamis oklevél bemutatójaként elmarasztalhatják, ezért a Béla király mondott, általa előhozni vállalt privilégiuma bemutatására kitűzött időpont előtt esengett a prépost és a konvent képviselője előtt (mint patvarkodóként és hamis oklevél bemutatójaként megbüntetendő személy), hogy a törvény szigorát és a büntetéseket neki könyörületesen enyhítsék, és Lyzka birtokot a prépostnak és a kápt.-nak átengedte örök birtoklásra, semmiféle jogot v. tulajdont magának és utódainak meg nem tartva abban, s ezt Sándor c. előtt is megtette. Sándor c. országbíró ezen privilegiális oklevelét elolvasva Wyllermus nádor megtekintette Béla király privilégiumát (miszerint Béla király Lyzkaolaza birtokot a Szt. Márton-egyháznak adta örökre saját és fr.-e lelki üdvéért, a Mihály prépostnak és fr.-einek tett adományt visszavonva), majd kérdésére Desew azt mondta, hogy mind Béla király, mind Sándor c. privilégiuma, mind ezek pecsétjei hamisak (egy Sybota nevű embernél levő hamis pecsétekkel lettek ellátva), Wyllermus nádor ezért e privilégiumokat és pecsétjeiket alaposan megvizsgálta, de, hogy döntésében ne legyen elhamarkodott, a per tárgyalását [1335.] márc. 29-re (oct. medii Quadr.) tűzte ki a feleknek, mikor is Thatar (dict.) Mihály ügyvédvalló levéllel a prépost és a kápt. nevében bemutatta Béla király és Sándor c. privilégiumait, továbáá ezek pecsétjeit (amiket a nádor egy pecsétjével ellátott dobozba zárt); ekkor Desew belátta, hogy e privilégiumok és pecsétjeik valósak, így, mivel Desew Sándor c. előtt Lyzka birtokot már átengedte a prépostnak és a kápt.-nak, Wyllermus nádor Desew-t patvarkodásban marasztalta el, rá és utódaira örök hallgatást kiróva, és Lyzka birtokot a Béla király privilégiumában levő határok alatt a prépostnak és a kápt.-nak ítélte örök birtoklásra. Mindezek után Miklós nádor kérdésére Desew Béla király és Sándor c. privilégiumait újfent hamisnak és álságosán kiadottaknak nevezte. Mivel Miklós nádor bírói székén kevesen voltak, az ügy nehézsége miatt a pert a köv. napra halasztotta el, hogy azt a bárók és az ország nemeseinek tanácsával befejezze. Ekkor azonban Desew nem jelent meg (érezve, hogy a pert elveszti, valamint patvarkodását leplezendő), pedig Demeter képviselő 6 napig várt rá. Mivel Lyzkaolaza birtokot Béla király a privilégiumában foglalt határok alatt a Szt. Márton-egyháznak (a korábbi, Mátyásnak és fr.-einek tett adományt visszavonva) adta örökre és Fülöp mr.,