Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Bapt.) tűzték ki. Miután a keresztesek mr.-e másik Pál mr. lett, a kitűzött napon, amikor a budai bíró, esküdtek és polgárok a város szokása és joga szerint bírói székükön ültek és a pereskedők ügyeiben ítélkeztek, Kunchlin c. a peres fél távollétét és makacsságát kárhoztatva igazságot kért tőlük, így ők szokásuknak (consuetudinaria lex) megfelelően prandium-ig, vagyis a bírói nap lejártáig vártak, de Pál mr. az eredeti privilégiumok bemutatására nem jelent meg, nem is küldött senkit, ezért, mivel a város régtől fogva kipróbált szokása és szabadsága szerint ha a felperes a bíró, az esküdtek és a polgárok által bírói úton kijelölt napon okleveleit nem mutatja be, az alperes ellenében el kell marasztalni, így a bíró, az esküdtek és a polgárok a velük ülésező polgártársaik tanácsával úgy ítélkeztek, hogy ezen predium v. allodium a mondott haszonvételekkel Kunchlin c.-nek (amiként korábban is birtokolta) és utódainak örökíttessék át, Pál mr.-re pedig örök hallgatást róttak ki. Ezután, mikor Lajos király jún. 28-án (sabb. prox. an. oct. fe. BB. Petri et Pauli ap.) Pokus-i vadászatából visszatért Buda királyi városba, az ottani polgárok és hospesek elmondták színe előtt, hogy szabadságuk szerint azok, akiket eléjük megidéznek, a kitűzött napon a két mise közt tartoznak megjelenni, vagyis a nagymiséig, a város szokása és szabadsága szerint, míg bírójuk felkel bírói székéből. A király általános oklevelét pedig, amivel a király Pál testvér minden perét elhalasztani rendelte, Pál a Kunchlin egykori bíró elleni ügyében nem azon órában és időpontban mutatta be, amikor a perben ítélkezni kellett, hanem a nagymise után, vagyis a prandium és dél után, amikor a bíró sem volt székében (mivel akkor nem is kellett ott lennie, miután a perben ítéletet hozott szabadságuknak megfelelően), ugyanis a bemutatás a királyi ember és a váci kápt. tanúsága jelenlétében bár a bíró és bizonyos esküdtek előtt történt, de nem együttesen és bírói székükön, hanem amikor már a házaikban voltak. A király másik, ezen pert elhalasztó oklevelét az időpont másnapján kellett volna bemutatni, mikor ítélkezés folyt a város régtől kipróbált szokása szerint a két mise között, de akkor Pál nem jelent meg, nem is küldött senkit, sem a király oklevelét nem mutatta be. A király meg akarván tartani városát saját szabadságaiban, meghagyta, hogy mindkét fél okt. 6-án (oct. S. Mychaelis arch.) a királyi tárnokmr. előtt jelenjen meg, Pál mutassa be a király pert halasztató okleveleit, Kunchlin egykori bíró és más polgárok pedig a város oklevelét arról, hogy a király oklevelei, amikkel a pert el akarta halasztatni, nem került bemutatásra a város szokásának megfelelő, két mise között időpontban, s akkor a királyi tárnokmr. a főpapokkal és az ország báróival ezen okleveleket megtekintve végső döntést hoz a perben: ha úgy látja, hogy a királyi okleveleket nem a megfelelő időben mutatták be, hanem a bíráskodás befejezése után, akkor a per ezen oklevelek nem volt elhalasztható, tehát a város döntését érvényesnek fogadják el és erősítsék meg; ha azonban a királyi oklevelek elhalaszthatták e pert, akkor a tárnokmr. a pert újra küldje át a város, s a bírók és esküdtek tegyenek igazságot. Végül Pál mr. és a Szentháromságegyház konventje - ahogy ez privilegiális, szept. 4-én (f. V. prox. an. fe. Nat. virg. glor.) kiadott, Kunchlin c. által bemutatott egyezségleveleikben szerepel (1. 594. és 595. szám)