Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Pál c. írásban kérte a budai kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, aki Pongrác, Demeter és János mr.-ekkel aug. 19-én (f. III. prox. p. fe. Ass. B. virg.) a szomszédok összehívásával menjen ki Vonuntotheluk, Mokafeulde és Lukafeulde birtokrészekre, valamint Donkus birtokrészére és az erdőhöz s miután Béla király privilégiumát ott eredetijében az érsek v. képviselője bemutatta, az abban foglalt határok mentén mindezeket járják be, s ha e határokon belül találják ezeket, és senki nem mond ellent, iktassák az esztergomi egyháznak és érsekének, örök birtoklásra; az esetleges ellentmondókat idézzék meg az érsek ellenében a király jelenléte elé, a bárki által tilalmazott birtokrészt jelekkel jelöljék meg, és királyi mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal becsüljék fel az ország szokása szerint, majd a kápt. jelentését az érsek vigye vissza a királynak. Az érsek ezután bemutatta Pál c.-nek a kápt. jelentését, mely szerint Demeter mr., Pongrác mr. és Morus fr.-e: János mr. mint királyi, királyi tárnokmr.-i ember és Pál c. embere László mr.-rel, a kápt. tanúságával és kanonoktársával aug. 19-én Vonuntotheluk, Mokafeulde és Lukafeulde birtokrészekre, Donkus tizedszedő birtokrészére és az erdőhöz kimentek a szomszédok, s különösen a Scenthleurench-i népek összehívásával, ott János mr., az esztergomi érsek notarius-a és képviselője eredetiben bemutatta Béla király privilégiumát, s az abban foglalt határok mentén mindezeket bejárták (hj.: Wodkerth, Dehter falu és Scenthleurench falu határjele; nagy út; régi híd; Lulkus; hegyen kis fennsík; hegy; Cheztue birtok határjelei), és úgy találták, hogy Wodkerth birtok határain belül fekszik Donkus földje is Béla király privilégiuma alapján. De Pál fia: György, Lakch fia: András mr. famulus-a aug. 28-án (in fe. B. Augustini conf.), vagyis még mielőtt a jelentést a kápt. kiadta, a kápt. előtt megjelenve Lajos király személyében és mondott ura nevében Donkus birtokrészét nem a bejárástól, hanem az iktatástól tilalmazta, így a király és a tárnokmr. embere, valamint Pál c. embere András mr.-t az érsek ellenében szept. 15-re (ad oct. Nat. virg. glor.) megidézték a királyi jelenlét elé. Akkor megjelent az érsek Pál c. előtt, és István, Lajos király tárnokmr.-e a király nevében annak ügyvédvalló levelével megvallotta, hogy mivel a király felismerte mind Béla király privilégiuma, mind a budai kápt. válaszlevele alapján, hogy Vonuntotheluk, Mokafeulde és Lukafeulde birtokrészek, valamint Donkus földje az erdővel Wodkerth birtok határain belül fekszenek, ezért a király ezeket az esztergomi egyháznak és Csanád érseknek visszaadja örök birtoklásra, azon jogteljességgel, ahogy ezek az esztergomi egyházhoz és érsekéhez tartoznak Béla király privilégiumával, örök birtoklásra. Erről Pál c. Csanád érseknek és érsekségének függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 10. die oct. fe. Nat. virg. glor. predict., a. d. 1343. E.: EPL. Acta radicalia. F. 157. (Df. 248 303.) Hátlapján későbbi középkori kezektől és újkori kéztől tárgymegjelölések. Függőpecsét fonata (Str. szerint zöld-sárga). K.: F. IX/1. 168-180; Str. III. 517-523. (a pecsétkép leírásával)