Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

legelőnek használt földekkel, művelt és nem művelt földekkel, erdőkkel, berkekkel, kaszálókkal), azon határok alatt, ahogy ők: István fiai birtokolták eddig, Thuteus mr.nek és örököseinek eladták szavatosság vállalásával 100 budai M. széles bécsi dénárért, semmiféle jogot maguknak v. örököseiknek meg nem tartva ezekben, hanem a teljes tulajdont Thuteus mr.-re és örököseire ruházva. Mivel [IV.J László ezen oklevele több birtokuk nevét is tartalmazza, István fiai ezt nem adják át Thuteus-nak, de ahányszor e birtokok ügyében szavatolniuk kell őt, István fiai tartoznak ezt bemutatni bármely bíró előtt. Erről a felek kérésére a kápt. pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. Kelt Benedek mr. olvasókanonok keze által, 2. die fe. B. Jacobi ap., a. d. 1343., János őrkanonok, Posonius mr., Lőrinc mr., Jakab mr., Tamás mr., Péter mr., Mihály mr., Imre mr., Péter mr. kanonokok jelenlétében. E.: Dl. 87 151. (Esterházy cs. hercegi lt. Repositorium. 32. D. 162.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Felül chirographált (ABC). Vörös zsinóron függött pecsétje elveszett. 513. 1343. júl. 28. Eld falu mellett a seregben [I.] Lajos király (H) Gelet [fia:] Miklós nádornak, a kunok bírájának: Buthemer kun kapitányt és a hozzá tartozó kunokat a nádor (vicepersona noster) oltalmára bízza, és utasítja, hogy őket védelmezze és segítse. D. prope villám Eld in exercitu, f. II. prox. p. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1343. K.: Gyárfás II. 483. (A budai kápt. 1447. évi átiratára hivatkozva.) 514. 1343. júl. 28. János prépost és a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-monostor konventje előtt megjelent egyrészről Zenkyral-i Mihály fia: Jakab a maga és fr. patruelis-e, Zenkyral-i János fia: Imre nevében a konvent ügyvédvalló levelével, másrészt Zenkyral-i Imre fia: János, s Jakab elmondta, hogy egy földrészt Imre (János apja) a Zonuk m.-i Zenkyral-on levő birtokrészéből kihasított, határelkülönítéssel tőlük: Jakabtól és Imrétől elidegenítette, de ezt ők Jánostól saját fáradságukkal és költségükön idegen kezektől visszaszerezték, a békés birtoklás és rokonság kedvéért ennek kétharmadát Jánosnak és örököseinek adták szavatosság vállalásával, a harmadrész pedig nekik maradt. D. II. f. p. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1343. E.: Dl. 105 442. (Wesselényi cs. lt.) Hátlapján kerek pecsét nyoma.