Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

A Clusmonustra-i Boldogságos Szűz-monostor konventje 1343. évi oklevele szerint emberükkel Péter alvajda embere júl. l-jén (oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt.) Chazarteleke birtokot a szomszédok összehívásával az alvajda privilegiális oklevelének megfelelően régi határai mentén bejárta, s amikor egy Berch nevű helyen a Dudurerdey nevű erdőben új határjelet emelt, ifj. Wos (dict. minor) Miklós a fr.-ével: Lászlóval a maguk és más, távollevő fr.-eik nevében ezt tilalmazták. Tá.: Lackfi István erdélyi vajda, 1347. márc. 24. > Erdélyi kápt., 1347. máj. 1. AL. Wass cs. lt. 7. 10. (Df. 252 895.) Má.: AL. Kolozsvár. Jósika lt. Hitbizományi 5. (Df. 257 548.) Tá. alapján, újkori. R.: Wass 71. szám (Tá. alapján.) 445. 1343. júl. 2. Visegrád [I.] Lajos (Lodvic) királynak (H) elmondta Nogsemyen-i István fia: István és Chahol-i Péter fia: János, hogy amikor ők az egri kápt. tanúságát: György papot bizonyos feladatokhoz kivezették, ő Kalló faluban Biri-i Tamás részén szállt meg, de Balázs fia: János, Tamás officialis-a azt a lovat, amit a pap alá István és János adott, a nyereggel együtt elvette, és sem a nemesek, sem a nemtelenek kezessége alatt nem akarta visszaadni. János Györgyöt ló és nyereg nélkül nem akarta visszaküldeni a kápt.-hoz, de György Jánosnak az (ellopottnál jobb) nyergét nem adta vissza, hanem magának megtartotta, amíg az elvett nyereg vissza nem kerül. Ezért a király utasítja a kápt.-t, hogy tudják meg az igazságot Györgytől ez ügyben, majd tegyenek jelentést. D. in Wyssegrad, f. IV. prox. p. fe. BB. Petri et Pauli ap., a. d. 1343. Á.: a 455. számú oklevélben. 446. 1343. júl. 2. Modrus Miklós, egész Sclauonia bánja a zágrábi kápt.-nak. Nicolet bíró és számos Zagrabia-i polgár a királyné előtt elpanaszolta, hogy jogtalan harmincadszedéssel sújtják őket, így nagy kárt szenvednek, mivel a kereskedelmi árukból (viasz, bőrök, sertések, lábasjószágok és mások), amiket Zagrabia-ból és Sclauonia-ból Venecia-ba v. Németo.-ba (Teutonia) v. [más] külhoni területekre (extranee partes) visznek, a szokásuk és régtől megőrzött joguk ellenére harmincadot szednek tőlük. Mivel mind a királyné, mind a bán tudni óhajtja az igazságot arról, vajon jogosan v. jogtalanul szedik-e az efféle