Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

ezeket Denk-nek örök birtoklásra, ha nincs ellentmondás. Az esetleges ellentmondókat idézze meg ellenében a királyi jelenlét elé, majd a kápt. tegyen jelentést a királynak. D. in Wyssagrad (Á. 2.: Vyssagrad), f. VI. prox. p. fe. B. Johannis Bapt., a. d. 1343. Á. 1-2. és Má.: a 470. számú oklevélben. 434. 1343. jún. 27. A győri kápt. Osl fia: János mr. Vorasd-i c. kérésére pecsétjével ellátott privilegiális oklevelében átírja Vid testvér nyitrai püspök, kápolnaispán, királyi titkos kancellár privilegiális oklevelét (1. 334. szám). D. in fe. S. reg. Ladizlai, a. d. 1343. Á.: 1. Vasvári kápt., 1395. okt. 2. Dl. 86 221. (Ostffy cs. lt.) 2. Vasvári kápt., 1395. okt. 3. Dl. 86 224. (Uo. 16. 88.) R.: Bgl. V. 29-30. 435. 1343. jún. 27. A váradi kápt. előtt megjelent egyrészről Lydur-i Tamás fia: Loránd, másrészről Redee-i Magar (dict.) Dénes, s Loránd megvallotta, hogy ő Tamást perbe idézte János Zothmar-i plébános, András erdélyi püspök Mesces-en túli vikáriusa előtt András fia: László özvegye, azaz e Tamás leánya, az ő leánytestvére (soror uterina): Anch hitbére és jegyajándéka ügyében, ami Dénes Pauly nevű Zothmar m.-i birtokából az ország szokásának megfelelően neki jár, mivel az asszony meghalt. A per hosszabban húzódott, végül Dénes az asszony hitbére és jegyajándéka fejében 50 M.-t fizetett Lorand-nak, Pál fia: Tamás, Egyed fia: Mihály, ennek fia: Péter és más rokonai engedélyével, ellentmondó nem lévén. így Loránd Dénest és utódait az ügyben nyugtatta, szavatosságot vállalva a maga és örökösei részéről az asszony rokonaival és fr.-eivel szemben Dénes és örökösei felé. A kápt. erről függőpecsétjével megerősített, chirographált privilegiális oklevelet bocsát ki. D. in fe. B. regis Ladizlai, a. d. 1343., amikor Bertrand kardinális prépost, László mr. olvasó-, Fülöp mr. éneklő-, Gergely mr. őrkanonok. A. E. 1-2.: Dl. 3594. (NRA. 1536. 70.) Mindkettőn függőpecsét fonata. Az egyik felül, a másik alul chirographált (ABC). Előbbiről a fehér-lila-vörös zsinóron, utóbbiról a fehér-lila-vörös-zöld zsinóron függött pecsét veszett el. K.: AO. IV. 351-352. Román ford.: Doc. Trans. IV. 145-146.