Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVII. 1343. (Budapest–Szeged, 2007.)

Apay (a néhai Apeykereztur-i István apja) egy avus-tól származtak, fr. patruelis-ek voltak, birtokaikon, valamint a Zolad-i monostor kegyúri jogában sohasem tartottak örök osztályt, hanem ezeket közösen birtokolták. Az uralkodó ezért utasítja a váradelőhegyi Szt. István első vértanú-egyház konventjét, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Pál fia: Makó v. Nagy (Magnus) Jakab v. Magyar (dict.) Dénes királyi emberek valamelyike tudja meg minderről az igazságot, majd a konvent tegyen jelentést. D. in Wysegrad, in domin. Ramispalmarum, a. d. 1343. Á.: a 298. számú oklevélben. R.: Piti R, SzSzBSZ 2002/1. 2. 160. 1343. ápr. 6. Visegrád [I.] Lajos király (H) azonos tartalmú oklevele a váradi kápt.-nak. Eltérő névalakok: Apey, Apeykerestwr. Az uralkodó kéri a kápt. jelentését. D. in Wysegrad, in domin. Ramispalmarum, a. d. 1343. Á.: a 193. számú oklevélben. R.: Piti R, SzSzBSz 2002/1. 2. 161. 1343. ápr. 6. Visegrád [I.] Lajos király (H) előtt megjelent egyrészről Tuteus lovag, királyi ajtónállómr., Bors-i c., Leua-i és óbudai (Wetus Buda) várnagy, másrészről Mannus mr. orvos (physicus), egykor Teluky-i urburarius, s Mannus elmondta, hogy az Óbudán levő vásárolt házhelyét (fundus seu locus curie) a vásárhelyen Chepan fia: János házhelye (fundus) és Pál szabó házhelye szomszédságában minden haszonvétellel és tartozékkal, ti. az azon épített palacium-mal, más kő- és faépületekkel, művelt, műveletlen és trágyázott szántóföldekkel, rétekkel v. kaszálókkal 50 budai M. dénárért eladta Thuteus-nak és örököseinek, semmiféle jogot v. tulajdont abban magának és leszármazottainak meg nem tartva. D. in Vyssegrad, in domin. Ramispalmarum, a. d. 1343. E.: Dl. 3571. (NRA. 860. 21.) Hátlapján természetes színű, kerek pecsét apró töredéke. Középkori kéztől: pro fundo in Veteri Buda. K.: AO. IV. 320-321.