Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

mutatott privilégiumában foglalt határok szerint Jeneu és Naney birtokokat Lonchuk és a püspök más birtokai felül járják be, s ahol határjelet találnak, emeljenek mellette újat, ahol pedig nem lelik, ott a perjel (mondott 2 testvérével együtt) rendjének meg felelő ruhában tegyen le esküt arról, hogy Jeneu és Naney e helyig tart és ott különül el a püspök birtokaitól, s ennek megfelelően ott emeljenek új határjelet, majd Jeneu és Naney birtokokat az így bejárt és kijelölt határok alatt minden haszonvétellel földek ben és vizekben a királyi ember iktassa az apácáknak, a püspök ellentmondása esetén is, örök birtoklásra, majd a kápt. máj. 1-jére (oct. fe. B. Georgii mart.) tegyen jelentést a királynak, s szintén akkor a püspök a 44 M. bírságot kétszeresen fizesse meg Pál c. előtt. D. in Wyssegrad, 16. die diei Strennarum prenotati, a. d. 1342. E.: Dl. 3457. (Acta ecclesiastica ordinum et monialium. Poson. 54. 9.) Hátlapján ter mészetes színű, doborpajzs alakú pecsét töredéke. K.: AO. IV 182-186. 18. 1342. jan. 17. Visegrád Wyllermus Druget nádor, a kunok bírája tudatja, hogy korábbi oklevelének megfele lően jan. 8-án (oct. diei Strennarum) színe előtt József fia: András a maga és a pécsi kápt. ügyvédvalló levelével István fia: Péter, Péter fia: Pál és László fia: János nevében Budur fia: Miklós ellenében elmondta, hogy ők 1340. aug. 29-én (f. III. videlicet in fe. Decoll. B. Johannis Bapt., a. d. 1340.) Gergely fia: László királyi emberrel és a pécsi kápt. tanúságával Almay nevű birtokukat a szomszédok összehívása után régi határai mentén bejárták, s amikor azt mások birtokaitól elkülönítve a királyi ember iktatni akarta nekik, Almay falu hospesei Miklós személyében az iktatást tilalmazták, s ennek okát akarja ő most megtudakolni. Erre Pál fia: András a pécsi kápt. ügyvédvalló levelével Miklós nevében azt felelte, hogy Almay nem Miklós birtoka, hanem Beke fia: Damian lakik benne. Mivel azonban a tilalmazást nem Damian, hanem Miklós személyében követték el, e jogtalan tilalmazás miatt a nádor Miklóst királyi bírságban marasztalja el, meghagyva, hogy márc. 13-án (oct. medii. Quadr.) ennek kétharmadát a nádornak, egyharmadát a peres félnek fizesse ki. D. in Wyssegrad, 10. die termini prenotati, a. d. 1342. E.: KML. Esztergomi kápt. hh. lt. 153. 8. 5. 5. (Df. 208 591.) K. szerint hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint egy zárópecsét, és az oklevél újabb visszazárására utaló gyűrűspecsét nyoma. K.: Str. III. 411-412.