Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

géig ott lakott, majd azt őrá hagyta, de Vörös (Rufus) Tamás mr. azt elfoglalta, s erről e m.-k szb.-inak, esküdt ülnökeinek és a nemeseknek biztos tudomásuk van, akik a nádor kérdésére mindezt megerősítették. A nádor az ügyet [1343.] jan. 13-ra (oct. fe. Epiph. d.) halasztotta el, oly módon, hogy mivel Tamás mr. képviselője: Fodur (dict.) Miklós a nyitrai kápt. ügyvédvalló levelével nem adott Andrásnak választ és a perben ok nélkül kért halasztást, 3 M. bírságot fizessen akkor, s adjon választ András mr. ellenében. Tá.: Zsámboki (Gilétfi) Miklós nádor, 1347. máj. 20. TML. 37. Apponyi cs. lt. 615. (Df. 271 959.) Má.: Vasvár m., 1824. jan. 20. Dl. 102 771. (Batthyány cs. lt. Apponyi cs. 615.) (az 1347. évi oklevél Má.-ában) K.: Apponyi I. 146-147. és 148. (Tá. alapján, Tá.-ban) Megj.: A regeszta az oklevelet 2 helyen is Tá.-ként idéző nádori megfogalmazások összességéből készült, ezt jelzi a 2 különböző kiadási oldal is. A forrás dátuma nagyvalószínűséggel 1342. nov. 2. v. 3., amikorról a nádor többi, e közgyűlésről szóló oklevelét is keltezték. 572. 1342. nov. 5. (?) Visegrád Tamás erdélyi vajda, Zolnok-i c., királyi tárnokmr.-i bíró és procurator kinyilvánítja, hogy famulus-át: a kun (Comanus) Buthemer-t rokonaival és a hozzá tartozókkal együtt a király speciális parancsából különös védelme alá veszi. D. in Wyssegrad, in fe. B. Emerici conf., a. d. 1342. K.: Gyárfás II. 481. (Eszerint a budai kápt. 1447. évi átiratából, amit 1722-ben Ugocsa m. lemásolt.) Megj.: 1342 nov.-ben már nem Tamás volt az erdélyi vajda és a szolnoki ispán. Tárnoki helyettesnek sem nevezhette ekkor magát, lévén már tárnokmester volt. így vagy a dátum éve (másolati hibából fakadóan) téves, s az oklevél nem 1342ben, hanem 1339-1341 között keletkezett, mely években Tamás az oklevélben szereplő titulusokat valóban egyidejűleg viselte - vagy pedig a dátum napi része hibás, s így a forrás 1342. évi, de nem nov.-ben, hanem korábban kelt.