Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

az ország nemesei egyhangú óhajából felemeltetett, hogy a magyar nemzet (nacio) születés jogán rá háramlott országát kormányozza, és a magyarok első királyának: Szt. Istvánnak istentől adatott koronájával Fehérvárott (Alba Regalis) a székesegyházban júl. 21-én (die domin. prox. an. fe. B. Jacobi ap.) ünnepélyesen megkoronáztatott - embere: Gerla-i Dénes fia: Ábrahám a Zarand m.-i Wossyan birtokot, ami az örökös nélkül elhunyt Sándor fia: Istváné volt, Péter mr.-rel, a Boldogságos Szűz-egyház kanonokával, a váradi kápt. tanúságával és a szomszédok összehívásával Berend fia: Márton mr. Bekes-i c.-nek iktatni akarta, de Demeter fiai: István és János Wossyan birtok negyedét mint saját örökjogukat tilalmazták, így őket a királyi ember Márton mr. ellenében megidézte Pál c. elé 1341. júl. 1-jére (ad oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt., a. d. 1341.). A pert az időpont koraisága miatt okt. 13-ra (ad quind. fe. B. Mychaelis arch.), innen a felek akaratából [1342.] jan. 8-ra (ad oct. diei Strennarum), onnan máj. 1-jére (ad quind. fe. B. Georgii mart.), s végül szept. 3-ra (ad quind. fe. B. regis Stephani) halasztották Pál c. (aki mind akkor, mind most az országbírói tisztséget viseli) számos oklevele szerint. Akkor megjelent Berend fia: Márton mr. s bemutatta [I.] Károly néhai király (H) gyűrűspecsétes oklevelét, mely szerint a király a Zarand m.-i Wossyan birtokot mint az örökös nélkül elhunyt Sándor fia: István birtokát Berend fia: Márton mr. Bekes-i c.-nek adta örökre, viszonzásul hű szolgálataiért. Majd Márton a tilalmazás okát tudakolta, mire Demeter fia: István a maga és fr.-e: János nevében az Orod-i kápt. ügyvédvalló levelével semmilyen ésszerű okot nem tudott megnevezni, s azt mondta, e negyedrész nem is tartozik hozzájuk, így Wossyan negyedét királyi adomány címén átengedte örök birtoklásra Mártonnak. Mindezek alapján Pál c. e negyedrészt Mártonnak ítéli örök birtoklásra, más jogának sérelme nélkül. Erről függőpecsétjével megerősített oklevelet bocsát ki. D. in Wyssegrad, 12. die quind. fe. B. regis Stephani predict., a. d. 1342. E.: Dl. 3514. (NRA. 1508. 38.) Lila zsinóron sérült pecsétfészekben természetes színű, doborpajzs alakú, restaurált, ép függőpecsét. 485. 1342. szept. 15. A Lelez-i konvent 1342. szept. 15-én (in crastino fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 1342.) privilegiális oklevele szerint színük előtt egyrészről Barlabas-i Miklós fiai: Chephan, Iwan, László és Miklós, másrészről Mykay-i Lőrinc és János Beregh m.-i nemesek elmondták, hogy Barlabas, Mykay és Jand Bereg m.-i birtokaikon és Popus nevű Zathmar m.-i birtokukon a (vér)rokonság okán, miként atyáik is, osztályt hajtottak végre, mely szerint János és Lőrinc Barlabas birtokot régi határai mentén minden haszonvétellel Miklós fiainak és örököseiknek hagyták örök birtoklásra. Azok cserébe