Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

E.: SNA. Szepesi kápt. hh. lt. 10 ÍR. 1. (Df. 263 259.) Hátlapján doborpajzs alakú zárópecsét körvonala. 379. 1342. júl. 15. A győri kápt. tudatja, hogy nagymartoni (maior Martinus) néhai Lőrinc mr. fiai: Bertalan mr. és Miklós, valamint ezen Lőrinc mr. özvegye (az ő anyjuk) küldötteik révén levelükben kérték a kápt.-t, hogy küldjék ki két tanúságukat Sceleskuth-i, más néven Prayththunprun-i János özvegye, a Nyitra m.-i Zegy-i Paznan leánya: Margit hitbére és jegyajándéka ügyében, amik Margitot ezen Sceleskuth v. Prayththunprun birtokon illetik. A kápt. kiküldte ezért Miklós és Dénes mr.-eket, kanonoktársaikat, akik előtt júl. 12-én (f. VI. prox. an. fe. B. Margarete virg. et mart.) Bertalan, Miklós és anyjuk 50 M. széles bécsi dénárt (minden M.-t 10 pensa-val számolva) kifizettek Margitnak annak hitbéréért és jegyajándékáért, így őket Margit ez ügyben nyugtatta. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in fe. Div. ap., a. d. 1342., amikor Bereck prépost, Mátyás olvasó-, Gergely éneklő-, Péter őrkanonok. E.: HHSTA. Urkundenabt. Alig. Urkundenreihe. Rep. Hung. Sieb. 10. (Df. 258 200.) Hátlapján más középkori kéztől: Praitenprun. Függőpecsét fonata. Alul chirographált (ABCD). K.: F. VIII/4. 599-601; Bgl. IV. 343-344. R.: Wertner, Grafen von Mattersdorf 49; Opocenská 25-26. 380. 1342. júl. 15. A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy levelének megfelelően (1. 358. szám) Deseu királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Balázs mr.-t, akik júl. 14-én (die domin. prox. an. fe. Div. ap.) Barakcha birtokra mentek és ott látták az életveszélyesen megsebesített gyermek Tamást (Miklós fr.-ét) és Istvánt, annak famulusát, majd nemesektől, közrendűektől (communes homines) és az egyházak rector-aitól megtudták, hogy ők a mondott 5 emberből hármat nem ismernek, kettőt igen: az egyik Nagy (Magnus) Beke, aki Barakcha falu határában a gyermeket és Istvánt megsebesítette, a másik Miklós, és mindketten Morowchok mr. famulus-ai. D. in fe. Div. ap., a. d. 1342. E.: Dl. 62 491. (Motesiczky cs. lt. 23.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, eszerint Barakcha-i Jakab fia: Miklós a királyi aula ifja, Morowchuk névalak, valamint természetes színű, kerek, kissé sérült zárópecsét. Má.: Ue. jelzet alatt, újkori.