Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

[A. d. 1342.,] 8. Julii. Gervasius [fia:] Péter, Viviers-i (Vivariensis) kanonok, pápai követ és tizedszedő amikor Velencébe érkezett, fizetett az őt odavivő hajósnak 10 aranyft.-ot. Majd elküldte egy követét a pápai kúriába (adva neki munkájáért és költségeiért 5 aranyft.-ot), hogy jelentse a pápának és a kamarásnak: Péter megérkezett Velencébe, de nem talált ott kereskedőket, akiknél biztonságban tudná a pénzt, de nem is meri magával vinni azt a pápai kúriába az utak veszélyei miatt. Ezért a követ kérdezze meg a pápát: Péter hogyan járjon el. Végül Péter a pénzt a velencei domonkosok konventjében helyezte el, akiknek ezért adott 5 ft.-ot. K.: Vat. I. 435-436. (Geruasius fia: Péter egyes szám 1. személyben íródott tizedjegyzéke alapján. ASV. Collect. 180., fol. 79-82.) 370. [1342.] júl. 10. Kompolt Miklós mr. Heueswyuar m.-i vicec. és a négy szb. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy levelének megfelelően (1. 293. szám) kiküldték Bodou szb.-t, aki Deseu fia: Jakabbal a congregacio-juk után a tilalmazást tette a mondott földrészen. A szb. elmondása szerint a Patha-i népek a tilalmazás után e földet hatalmaskodva felszántották és hasznait elvették. D. in Kompolth, f. IV. prox. an. fe. B. Margarethe virg., a. supradict. [1342.] E.: Dl. 60 973. (Rhédey cs. lt. 20.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (eszerint Jakab Rede-i), valamint két, természetes színű, kerek zárópecsét töredéke, és egy további zárópecsétre utaló bevágás. K.: Balássy, Heves vm. I. 195-196. 371. [1342.] júl. 10. Az esztergomi Szt. István király-egyház ispotályos háza kereszteseinek konventje jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy levelének megfelelően (1. 357. szám) Vgud fia: István királyi emberrel kiküldték tanúságul chorus-uk klerikusát: Istvánt, akik júl. 9-én (f. III. prox. an. fe. B. Margarete virg. et mart.) Barakcha birtokra mentek és ott látták az életveszélyesen megsebesített gyermek Tamást (Miklós fr.-ét) és Istvánt, annak famulus-át, majd nemesektől és nemtelenektől, szabad falvaktól (libera villa) és egyházi férfiaktól megtudták, hogy ők a mondott 5 emberből hármat nem ismernek, kettőt igen: az egyik Nagy (Magnus) (dict.) Beke, a másik Miklós, s mindkettő Marouczuck [!] mr. famulus-ai, s közülük Beke az, aki Barakcha falu határában a