Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

generalis-ukon Micula-i Péter fia: András bemutatta a nyitrai kápt. Willermus Drughet nádornak, a kunok birájának írt levelét, mely szerint Kristóf fia: László és Orloch-i ue. László: fia Márton az Orloch-on levő birtokrészüket 6 M. bírság fejében [1341.] nov. 18-án (oct. B. Martini conf. prox. preteritis) tartoztak átörökíteni Péter fia: Jánosnak, de azon a napon Orloch-i Lőrinc fia: Beke Lászlót és Mártont az átörökítéstől tilalmazta, mivel vérrokonság okán (linea consanguineitatis) e birtokrész őt inkább megilleti. A congregacio napján Beke ezen állítását megismételte és ügyét a szomszédokra bízta, akiktől (és a congregacio-n ott levő más nemesektől) fentiek megkérdezték, kinek kell a birtokot átörökíteni, mire azok azt felelték, hogy vérrokonság okán a birtok visszavásárlása Andrástól e 6 M.-ért Beke-t illeti jog szerint, így fentiek a nemesekkel együtt meghagyták, hogy Beke 6 M.-t fizessen Andrásnak, mégpedig aug. l-jén (oct. B. Jacobi ap.) 3 M.-t és okt. 6-án (oct. B. Michaelis arch.) 3 M.-t. Ha az első kifizetést elmulasztja, bírsággal fizesse, ha a másodikat, akkor László és Márton e birtokrészét a kápt. oklevelének megfelelően Beke Andrásnak örökítse át. D. Trinchini, in die nostre congregacionis, in oct. prenotatis, a. d. 1342. E.: Dl. 3499. (NRA. 777. 11.) Hátlapján 3, természetes színű, kerek zárópecsét apró töredéke. K.: AO. IV. 239-240. 346. 1342. júl. 1. Az egri kápt. előtt megjelent egyrészről Orhy-i Theodor fia: Beke c. a maga és leánytestvére, Zunda-i [?] Péter özvegye: Orug [?] nevében a kápt. ügyvédvalló levelével, másrészről Hangún-i Perselth (dict.) Péter fia: Miklós, Wyllermus Drugeth nádor ügyvédvalló levelével fr.-e: Pál nevében, és Beke elmondta, hogy az asszony fiát: Tamást (akinek előbbi Péter volt az apja) Pál és annak Chuza-i jobbágyai megölték, így azok ellen ők pert viseltek. De mivel utóbbi Péter fia: ezen Pál megfelelő összeget fizetett nekik, így Beke a maga, leánytestvére és örököseik nevében Pált és örököseit Tamás halála ügyében nyugtatta, szavatosság vállalásával. D. in oct. Nat. S. Johannis Bapt., a. d. 1342. E.: -. Fk.: Dl. 96 227. (Vay cs. berkeszi lt. 218.) Foltos. Előlapján kerek hátlapi zárópecsét átütő körvonala látszik.