Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

kintve az ország szokása szerint felbecsülni, majd a felek a kápt. jelentését Pál c.-nek szept. 22-én (8. die) visszavinni. Akkor a felek kérésére az ügyet Pál c. [1342.] febr. 20ra (ad oct. diei Cinerum) halasztotta el, mikor is színe előtt Petheu mr., Tamás vajda prothonotarius-a és képviselője jelenlétében Mihály fia: István a maga és az egri kápt. ügyvédvalló levelével Benenygh c. nevében bemutatta az esztergomi kápt. oklevelét, mely szerint a királyi emberek és a kápt. tanúságai szept. 15-én a vitás birtokon azt tudták meg, hogy Thagadouteluk elkülönítés nélkül mindig is Solyumus birtokhoz, s így Istvánhoz és Benenygh-hez tartozott, s Thagadou, akiről e földet szokták nevezni, és fia: Sebestyén ezek jobbágyai voltak; a földet 3 ekényinek tekintették, minden ekényi részt 4 M.-ra becsülték termékenysége miatt, az ott levő 3 malmot 10 M.-ra; Tamás vajda részéről senki sem jelent meg akkor. Mivel Petheu mr. azt mondta, hogy e tudományvétel és becslés a vajda v. képviselője jelenléte nélkül történt, s így ura ezzel nincs így megelégedve, Pál c. kérte az esztergomi kápt.-t, hogy küldjék ki 2 tanúságukat, akik jelenlétében a királyi emberek máj. l-jén (oct. fe. B. Georgii mart.) e vitás birtokot a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében határai mentén járják be, a szomszédoktól és más, bármilyen helyzetű és állapotú emberektől tudják meg nyíltan v. titokban ugyanazon kérésekre a választ, amikre a korábbi tudományvétel során is, majd a birtokot jelekkel megjelölve és királyi mértékkel megmérve v. fogott bírókkal szemmel megtekintve becsüljék fel az ország szokása szerint, ha a felek nem akarnak a helyszínen megegyezni, majd a kápt. máj. 8-ra (ad 8. diem) a királynak tegyen jelentést. Akkor Péter mr., Tamás vajda litteratus-a ura nevében annak ügyvédvalló levelével, ill. Compolth-i Mihály fia: István a maga és fr.-e: Benenygh nevében az egri kápt. ügyvédvalló levelével bemutatták az esztergomi kápt. oklevelét, mely szerint Herman-i Márton és Gyuke fia: Gergely királyi emberek, valamint László és Péter mr.-ek, a kápt. kanonokai és tanúságai előtt a felek Thagadouteluk birtok ügyében a szomszédos fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy a földből a Gyugyus felőli, déli oldalról egy részt átengednek Tamás vajdának, a maradék É-i rész pedig Solyumus felől a mondott Solyumus-i nemeseké marad; a vitás föld határai: nagy út, amely Gyungyus-ról megy Bene-re, s amely 2, Mergus nevű folyó között fekszik; Solyumuspataka folyó; árok; nagy út, ami Gyungyus-ról megy a Matra-hoz; Tukapothoka nevű kút; nyíllövésnyi távolság; Agberuk nevű völgy; a felek egyetértésével így bejárt és elkülönített birtok Gyungyus felőli részét Tamás vajdának, Solyumus felőli részét pedig a Solyumus-i nemeseknek iktatták; a vajda a maga és fiai, ill. István a maga és fr.-e: Conpold nevében, Benenygh is a maga és fia nevében megegyeztek, hogy ha valamelyikük a másik ellen pert indítana, az javait és birtokait fogja terhelni; az ügyben a kápt. ezen oklevele előtt kelt okleveleiket érvénytelenítették. Ezután Pál c. háromszori kérdésére (miként bírói tisztéből ez következik) Péter litteratus és Conpolth-i István azt felelték, hogy a vajda, István és Benenygh ezen megegyezést a mondott feltételekkel örökre megőrzik. Ezért kérésükre Pál c. ezen egyezséget füg-