Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

kijelölt váci [püspököt] és Zala-i Miklós mr. fehérvári és pozsonyi kanonokot, a pré post tanítóját és nevelőjét. Akkor a bíró és a felperes János [fia:] Miklós előtt megjelent Perchtold Maraw-i plébános az alperesek nevében Csanád esztergomi érsek 1341. okt. 11-i ügyvédvalló levelével (l. Anjou-okit. XXV 718. szám), majd a felperes írásban benyújtotta keresetét a prépost és Zala-i Miklós ellenében, mely szerint a régi és kipróbált szokás szerint a kanonokok felvétele és a prebendák juttatása a pozsonyi egy házban a prépostot illeti, a felperest kanonokká fogadták, stallum-ot kapott a kórus ban és helyet a kápt.-ban, majd a Vörös (Ruffus) Péter kanonok halálával megüresedett prebenda-t a prépost által kijelölt végrehajtók a felperesnek biztosították, de a prépost ezzel szemben saját hatásköréből e felperesnek járó prebendába mégis Zala-i Miklóst vezette be, aki e prebendát elfoglalva tartja, jövedelmeit beszedi, a felperes jogának sérelmére, ezért a felperes kéri a bírót, hogy hozzon ítéletet, miszerint e prebenda őt illeti jog szerint, a prépostra és Zala-i Miklósra rójjon ki örök hallgatást, s utóbbit e prebendából mozdítsa el. Az apát a per folytatását nov. 19-re (f. II. prox. p. oct. B. Martini) halasztotta el, mikor is a bíró és a felperes előtt Pál mr., a pozsonyi Szt. Üd vözítő-egyház kanonoka az alperesek képviselőjeként bemutatta 1341. nov. 9-i köz jegyzői ügyvédvalló levelét (l. Anjou-okit. XXIV 784.), és írásban benyújtva kifejtette, hogy a felperes nem állított igazat, mivel sosem volt a pozsonyi egyház kanonoka, sem kanonokságot, sem prebendát nem bízott rá a prépost, a kápt. nem fogadta be, sőt nyilvánosan visszautasították, semmiféle jog nem jár neki ezen egyházban, s bár valóban kicsikart a préposttól egy levelet, melyben a megüresedő kanonokságra és prebendára ígéretet kapott, de ez a prépostot semmire nem kötelezte, ezért helyezte ezekbe Zala-i Miklóst, a felperesnek adott levelet pedig érvénytelenítette; ezért kérte a bírót, hogy a felperes vádja alól mentse fel az alpereseket s a felperesre rójon ki örök hallgatást e kanonokság és prebenda ügyében. Az apát a felperesi válaszadást nov. 2l-re (f. IV prox. subsequentem) tűzte ki, mikor is a felperes benyújtotta írásos vála szát, mely szerint ő a kápt. kanonoka, s ezt kész bizonyítani. Az apát a pert dec. 3-ra (3. diem mensis Dec.) tűzte ki, mikor felperes előadta részletes állításait, amit a bíró írásban az alperesek képviselőjének is kiadatott, hogy arra dec. 7-én válaszoljon, mikor is Pál képviselő írásban benyújtotta a felperes állításaira megfogalmazott részletes válaszát, majd az apát Pál válasza másolatát írásban kiadatta a felperesnek, s saját vá laszára dec. 10-ét (10. diem mensis Dec.) tűzte ki, mikor is felperes írásban benyújtotta feleletét. A felperes főbb állításaira Pál, majd azokra viszont a felperes összefoglaló an eképp reagált: a pozsonyi egyházban van kápt., ennek prépostja Tamás vajda, Zounuch-i c. fia: Mihály, aki a collegium elöljárója (Pál: ez mind igaz), Mihály 1338ban már prépost volt, a felperes pedig klerikus (Pál: ez utóbbit felperes bizonyítsa), felperes látogatta az egyház iskoláját és kórusát (Pál: de csak iskolásként, nem kano nőkként), a pozsonyi Szt. Üdvözítő-egyházban nincs meghatározott számú kanonok és prebenda (Pál: meg van határozva a számuk), a régi és kipróbált szokás szerint a