Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.)

ítélték, és így birtoka Purbuzlow c. bírói kezeihez háramlott - Taar (dict.) Mihálynak és örököseinek eladta 35 budai M.-ért, minden joggal, tulajdonnal és haszonvétellel, régi határai alatt. Mivel a birtokeladás a király engedélyéből történt, ő megfontol va Mihály hű szolgálatait, ezen eladáshoz jóváhagyását adja, és Hudus-t Mihálynak és örököseinek adományozza örök birtoklásra, más jogának sérelme nélkül. D. in Wyssegrad, f. VI. prox. an. domin. Oculi, a. d. 1342. E.: Dl. 76 657. (Zichy cs. Zsélyi lt. 211. A. 198.) Hátlapján természetes színű, kerek pecsét töredéke. K.: Z. II. 6-7. R.:Z. VII/1.90. 81. 1342. márc. 3. Visegrád [I.] Károly királynak (H) elmondta Kavul fia: Demeter a maga és fr.-ei személyé ben, hogy a Bayur-i Beke privilégiumában levő határjelek nem léteztek akkor, amikor azon oklevelet kiadták, az ott megnevezett patakokat, folyókat és wlgariter Berch nevű dombokat sem hívták soha azokon a neveken, a privilégiumban levő Gylnychbana-i bányához vezető út sem tart oda. Ezért az uralkodó utasítja a szepesi kápt.-t, hogy Pyros (dict.) Jakab v. Chuda fia: János v. Péter fia: Tamás királyi emberek valamelyi kével küldjék ki tanúságukat, akik tudakolózzanak minderről mindenkitől, s különösen a szomszédoktól, illetve tudják meg, hogy Beke ezen határjeleket akkor emelte-e, amikor Zakalya várba volt helyezve v. sem, majd a kápt. tegyen jelentést. D. in Wyssegrad, in domin. Oculi, a. d. 1342. Á.: a 141. számú oklevélben. 82. 1342. márc. 3. Visegrád [I.] Károly királynak (H) elmondta Kayul fia: Demeter a maga és fr.-ei személyé ben, hogy a Bayur-i Beke privilégiumában levő határjelek nem léteztek akkor, amikor azon oklevelet kiadták, az ott megnevezett patakokat, folyókat és wlgariter Berch nevű dombokat sem hívák soha azokon a neveken, s a privilégiumban szereplő Gelnechbanya-i bányához vezető út sem tart oda. Ezért az uralkodó utasítja a Jazow-i konventet, hogy Tamás fia: Miklós v. Beke fia: László királyi emberek valamelyikével küldjék ki tanúságukat, akik tudakolózzanak minderről mindenkitől, s különösen a