Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

térve elmondták, hogy márc. 21-én (in oct. medie Quadr., scil. f. IV.) kiszálltak Iwanusfalwa ~ Iwanusfolwa birtokra, és a szomszédokat összehívva, valamint a nádor megbízólevelével Domokos nevében megjelent János fia Lőrinc, Mykus fia Lachk és Miklós fia Henrik jelenlétében Domokos ügyvédje, Lőrinc, Iwanusfalwa birtok harmadrészének kétharmadát vissza akarta venni Domokos nevében. Henrik a maga, és Lachk a fia, Miklós nevében Pált a hj.-tói nem, de az iktatástól tiltották, azt állítván, hogy az az ő örökölt birtokuk, Iwanusfolwa-tól el van határolva, és nem is hívják Iwanusfolwa-nak. A királyi ember a kápt.-i ember jelenlétében Lachk fia Miklóst és Henriket Domokos ellenében a király személyes jelenléte elé idézte ápr. 15-re (ad oct. Passce d.). D. in domin. Judica mei, a. d. prenotati. [1341.] E.: Dl. 39 654. (Petróczy cs. lt. AS. 30.) Csonka. Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, a papíron természetes színű, kerek, sérült zárópecsét. K.:R.: Fekete Nagy A., LK 1930. 210. (41. szám). 181. (1341. márc. 25.) Pál országbíró [1341. márc. 25-én (12. die medii Quadr., a. d. 1341.)] hírül adja, hogy Nadasd-i Moch fia Lukács maga ellenében megidézte Borfew-i Tegzes István fiait: Tamást, Mykch-et, Zombor-t és Beke-t Miklós mr. Hont m.-i alispán és a m. 4 szb.-ja jelenléte elé, majd a per [1340.] jún. 1 l-re (ad oct. Penth. nunc preteritas) a királyi jelenlét elé [került]. Ekkor [Borfew-i] István fiai a Hont m.-i Lyutas birtokuk a szomszédság okán őket illeti a személyesen megjelent Tamás a maga és testvérei nevében előadta, hogy Lyutas birtokra vonatkozóan oklevelekkel rendelkeznek, és ezek bemutatására időpontot kért. Az országbíró úgy döntött, hogy István fiai okleveleiket [1341.] jan. 15-én (in quind. residentie exercitus regalis ad diem Strennarum prox. preteritum proclamate) mutassák be. Innen a pert a felek akaratából márc. 14-re (ad diem medii Quadr.) halasztották személyesen megjelent Moch fia Lukács és az említett István fiai ellenében bemutatták a Saagh-i konv. 1312-ben és 1339-ben kelt kiadványait. E.: Dl. 47 851. (Múz. Ta.) Vízfoltos és csonka, alig olvasható. A hártyán természetes színű, pajzs alakú hátlapi pecsét apró töredéke. Tá.: 1. Garamszentbenedeki konv., 1357. júl. 7. Dl. 41 329. (Múz. Ta.) 2. Kont Miklós nádor, 1364. febr. 25. Dl. 41 566. (Múz. Ta. 1893. 15.) K.: (Az említett okleveleket 1. Anjou-okit. III. 427. és ua. XXIII. 776. szám.) Megj.: A keltezés csak a Tá.-k alapján volt megállapítható.