Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

A János [fia] Miklós felperessel szemben Mihály pozsonyi prépost és Zala-i Miklós alperesek által a pozsonyi kanonokság ügyében 1341. dec. 20-án állított tanúk vallomásai. Az első tanú, Tamás, a pozsonyi egyház alprépostja kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az ő idejében senkit sem fogadtak be kanonoknak prebenda üresedése nélkül. Ehhez a kápt. tagjainak egyetértésére van szükség. Ezt a prépost által történő adományozás e. kell kikérni. Az egyetértést nem egyenként, hanem a kanonokok közösségétől kell kérni. Ezt követően a prépost saját jogán intézkedik a befogadásról, és nem ítélet formájában. (Item interrogatus, super illa ubi dicitur, quod aliter facta non valent: utrum ipso iure vei per sentenciam? Respondit, quod ipso iure.) A kápt. egyetértése nélkül nem történt befogadás, kivéve Miklóst, amit a kápt. helytelenített, majd érvénytelenített. Arra a kérdésre, hogy ugyanez történt-e Péter temetése után Zala-i Miklós esetében, úgy válaszolt, hogy a kápt. érvénytelenítette, és a prépost visszavonta. Miklós felperes ügyét igaz ügynek (iusta causa) tartja, mivel őt fogságba vetették, ahonnan maga Tamás alprépost szabadította ki. A befogadásnak Iwanca kivételével mindenki ellene mondott 1341. febr. 5-én (f. II. p. Esto michi, a. d. 1341.). Erre a tanúvallomásra őt senki sem utasította, a prépostnak sem familiaris-a, sem domesticus-a, csak vicarius-a. A fentieket az igazság érdekében mondta el. A második tanú, Péter pozsonyi őrkanonok ugyanezen kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a kanonokságra vonatkozó ígéret elhangozhat, de senkit sem fogadnak be prebenda megüresedése e., a befogadáshoz szükséges a kápt. egyetértése. Az egyetértést ki kell kérni az adományozás e., ha nincs egyetértés, a prépost a józanabbik rész (pars melior et sanior) véleményét köteles elfogadni. Az ő idejében a prépost nem kísérelt meg befogadni valakit a kápt. egyetértése nélkül, kivéve a felperest, de ez ellen a kápt. tiltakozott. A kápt. többi tagjától úgy hallotta, hogy a szokást korábban mindig betartották. A felperes befogadásának érvénytelenítésekor nem voltjelen, de a többi kanonoktól hallotta, hogy Mihály foglalta el Zala-i Miklós prebenda-ját. Szerinte azért tiltakoztak a felperes kanonoksága ellen, mert nem ismeretes a származása, és nem tűnik alkalmasnak a prebenda birtoklására (videbatur capitulo sua persona nimis exilis ad habendum talem prebendam). Bár nem voltjelen, de úgy tudja, az ellentmondásra 1341. febr. 19-én (f. II. an. Carnisprivium, a. d. videlicet ut supra) került sor. A fentieket az igazság érdekében mondta el, és ezek köztudomásúak voltak. A harmadik tanú, Hosszú (Longus) János ugyanezen kérdésekre az előző tanúkkal megegyezően válaszolt. Elmondta, hogy az ő idejében, már 40 éve nem volt arra példa, hogy prépost valakit a kápt. egyetértése nélkül fogadott volna be. Ha a kápt. nem értett egyet, mindig ellene mondott, akárcsak a felperes esetében. A felperes befogadását maga a prépost érvénytelenítette, amikor szembesült a kápt. ellentmondásával. A továbbiakban a többi tanúval egybehangzóan nyilatkozott.