Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

ben és megbízólevelével személyesen, Galyardus titeli prépost a maga s a kápt. nevében, ill. megbízólevelével személyesen, Zeer-i Pousa mr. és István fiai: János, valamint God szintén személyesen megjelentek, majd a Pál országbíró említett korábbi oklevelének megfelelően először Sefridus apát és a garamszentbenedeki konv. Alpar birtokban levő részére mentek. Ott a királyi ember a budai kápt. tanúságtétele mellett a Pál országbíró pecsétfője alatt kiadott 1340. évi (a. d. 1340.), a helyszínen felmutatott oklevelében foglaltak szerint hj.-t és elhatárolást végzett, és azt az apátnak, továbbá a monostornak iktatta örök birtoklásra ellentmondás nélkül. Midőn a királyi ember a budai kápt. emberének társaságában nov. 29-én (in vig. fe. B. Andree ap. prox. preterita) az előbbieket a budai kápt. színe e. előadta, Acha-i Sebestyén fia János a kápt. színe e. megjelenve elmondta: Achateluke birtokának egy bizonyos részét az említett apát a határok elválasztásakor a maga részéhez csatolva elfoglalta. János privilégiuma értelmében Kukenzegh szöglettől Sedfeu-ig, majd Sedfeu-től a fő földhatárjelekig tartó rész hj.-át nem, de bárkinek történő iktatását tiltotta. A királyi ember Sebestyén fia Jánost a kápt. színe e. ugyanezen a napon dec. 14-re (ad cjuind. fe. B. Andree prox. futuras) a király jelenléte elé idézte az apát ellenében az országbíró korábbi oklevele értelmében, hogy adja okát ellentmondásának. A királyi és kápt.-i ember azt is elmondták, hogy Pousa mr, valamint István fiai az apátnak, ill. a monostornak az említett másik oklevélben megadott határok közötti birtokrészét az ott épült egyházzal együtt a maguk örökölt birtokának mondták. Erre az apát az országbíró ítélete, továbbá saját tiszta lelkiismerete szerint megesküdött, hogy az említett birtokrész a garamszentbenedeki monostoré, mire az említettek a vitatott földrészt az egyházzal együtt az apátnak, ill. a monostornak hagyták békés és örök birtoklásra. D. in die fe. B. Andree ap, a. d. 1341. E.: Dl. 3343. (NRA. 729. 2. ) Hátoldalán más középkori kéz írásával hj.: Thiirutru rév, Szt. Benedek-egyház, Hariscum tó, Torcull torok, Katasacal halom, hegy, Barata vásárhely (fórum), Vtal folyó, Thetemes hegy, Apra hegy, Alpar. A hártyán pecsételés nyoma nem látható. A.: II. Ulászló király, 1498. márc. 4. > sági konvent, 1498. ápr. 1. Esztergomi székesfőkápt. lt. Acta radicalia 40. 6. 14. (Df. 237 160.) K.: AO. 170-173. (108. szám) (kihagyásokkal) (E. alapján); Str. III. 405-406. (587. szám) (Á. alapján). (Pál országbíró említett oklevelét 1. Anjou-kori okit. XXIV. 753. szám.) R.: Wertner, Nemzetségek I. 118. (AO. alapján); Pest m. 50-51. (266. szám) (E. alapján).