Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

Mihály fia Péter atyafiai, rokonai, nemzetségtársai, szomszédai és határtársai közül akadnak, akik megválthatják a birtokot, a királyi ember által a bácsi kápt. tanúságtétele mellett megjelölt időpontban jelenjenek meg a királyi jelenlét e. Ha senki sem akarja megváltani a birtokot, örökítsék Tamás mr.-nek és testvérének, Petheu-nek. A király minderről írásos jelentést kér. Tá.: Nagymartom Pál országbíró, 1342. máj. 23. Dl. 58 509. (Forgách cs. lt. 146.) K.: AO. IV. 220-221. (138. szám) (kihagyásokkal). 693. 1341. okt. 1. [v. u.J Tapolcsány Druget Vilmos nádor, a kunok bírája 1341-ben (a. d. 1341.), gyűrűspecsétje alatt kiadott nyílt oklevele szerint azon a generális congregatio-n, amelyet ugyanő az év okt. l-jén (f. II. prox. p. fe. B. Mychaelis arch. sub predicto a.) Trencsén és Nyitra m.-ék nemessége számára tartott Tapolchan városánál, Kozmal-i András fia András elmondta, hogy Mezenkezou birtokát, ahol apja, András élete végéig élt, és azt halála után neki hagyta, Tamás mr. elfoglalva tartja. Mindezeket a nádor kérdésére az említett m.-ék nemessége, szb.-i, ülnökei és esküdtjei isten, a király és a szent korona iránti hűségükre esküdve megerősítették. Tá.: 1. Gilétfí Miklós nádor, 1347. máj. 20. TML. Mohács előtti oklevelek gyűjteménye. Apponyi cs. lt. 615. (Df. 27 í 959.) 2. Gilétfí Miklós nádor, 1347. máj. 20. Dl. 102 771. (Apponyi cs. lt. Batthyány 615.) (1824. jan. 20-i hiteles Má.-ban.) K.: Apponyi I. 148. (68. szám) (Tá. 1. alapján). 694. 1341. okt. 2. [Ipoly ]Damásd Drugeth Vilmos nádor, a kunok bírája elrendeli a pozsonyi kápt.-nak: mivel a nyitrai bírók az összes polgár, ill. hospes nevében elmondták, hogy Wz-i Miklós nyitrai alispán, Eneke-i Péter fia Deseu, Miklós fia János és ugyanoda való Vörös (Rufus) András fia Tamás, valamint Zobonya fiai: Jakab, Tamás és László, Óhaj ~ Hohaj-i Antal, Tamás fia László, Gyos-i Iwanka fia Miklós és Myko fia Jakab társaikkal együtt szept. 30-án (in crastino B. Michaelis arch.) naplemente tájékán betörtek az említett városba, a lakosokat megölni szándékozván kiűzték őket házaikból, rátörtek a Szt. Imre-monostorban és a Szt. Miklós-egyházban tartózkodókra, íjjal és nyíllal üldözték őket, és sokakat kardcsapásokkal, valamint nyílvesszőkkel megöltek, v. a monostor és a Szt. Miklós-egyház cintermében súlyos sebesülten hagytak hátra. Midőn Hurvat (dict.) István, a nyitrai püspök várnagya ezt látva a nyitrai várból Gergellyel, a püspök unokatestvérével (consobrinus) közöttük békét igyekeztek teremteni, s a mo-