Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

m. összes nemese számára tartott generális congregatio-n, őt mégis rejtegették. A Hont m.-i c. és a szb.-k királynak bemutatott oklevele (1. 619. szám) szerint a Pál és Lukács általi törvényes tiltásról és vizsgálatról az úrasszonyoknak tudomásuk volt. A király úgy dönt, hogy e meggondolatlan merészségükért az említett úrasszonyokat Sypyg-ben való joguktól megfosztja. D. in Damas, f. V. prox. an. fe. Nat. virg. glor, a. d. 1341. E.: Esztergomi székesfőkápt. m. lt. Acta radicalia 18. 3. 4. (Df. 236 071.) Hátoldalán azonos kéz írásával reláció eiusdem Morouchuk feljegyzés, 18. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló. K.: Str. m. 394-395. (571. szám). 621. 1341. szept. 6. Örvény Drugetth Vilmos nádor, a kunok bírája bizonyítja, hogy azon a generális congregatio-n, amelyet szept. 3-án (f. II. prox. an. fe. Nat. B. Marié virg.) Ewreyn falunál tartott Heueswyar m. nemességének egyeteme részére, Mihály fia István és Solymus-i Pál fia Benenyg előadták: az e m.-i Solymus birtokuknak azt a részét, amely őket örökség jogán illeti meg, Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i c. Tagadou fia Sebestyén magszakadása címén [I.] Károly királytól (H) adományul kérte. A nevezett földrész mindig Solymus tagja (membrum) volt, és azért hívták Tagadoufeude-nek, mert azt Tagadou nevű jobbágyuk, majd halála után ennek fia, Sebestyén, az ő Solymus-i jobbágyuk művelte más jobbágyok módjára haláláig. Kérték, hogy a m. szb.-i, esküdt ülnökei, a szomszédok, továbbá a m. összes nemese és más rendű lakosai tegyenek az ügyben vallomást. A nádor kérdésére a szb.-k és a m. nemességének egyeteme által számára bírótársul választott esküdt ülnökök istenbe vetett hitükre, a királynak és a szent koronának tartozó hűségükre, valamint János fia Sameyl, más szomszédok és valamennyi nemes az elmondottakat megerősítették, mondván: Tagadou és fia sohasem voltak nemesek, hanem közemberek (homines populares), a földet jobbágyként művelték, a földrész a nevezett Solymus határain belül fekszik, és ahhoz tartozik. Ennek tanúságtételéül kérésükre a jelen oklevelet adja ki. D. 4. die congregationis nostre et loco prenotatis, a. d. 1341. E.: Dl. 57 077. (Dancs cs. lt.) A hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.:R.: Abaffy-Dancs-Hanvay 37. (35. szám).