Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

megegyeztek. Miklós és György Bela-ban fekvő összes örökölt birtokrészeiket erdőket, mezőket, művelt és műveletlen szántóföldeket, összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal, továbbá Feyr (dict.) Miklós Mylai-ban levő beltelkét (curia) a hozzá tartozó kevesebb, mint 30 holdnyi szántóföldet kiegészítve 30 holdra, továbbá a beltelke mellett Ke felől fekvő beltelket az ahhoz tartozó szántófölddekkel, valamint akkora rétekkel ill. kaszálókkal, amekkorákat Miklós korábban birtokolt Mylai-ban, neki adják összes haszonvételeivel, örök joggal, szavatosság vállalása mellett. Ha a Bela-ban fekvő birtokrészekben Feyr (dict.) Miklóst és örököseit nem tudnák megtartani, akkor más örökölt birtokaikból kell ugyanakkora és ugyanolyan értékű birtokrészeket adniuk nekik. Feir (dict.) Miklós az említett Miklós és György iránt saját testvéreivel és azok örököseivel szemben szavatosságot vállal. D. f. VI. prox. an. fe. S. Egedii abbatis et conf, a. d. 1341. E.: Dl. 63 666. (Görgey cs. görgői lt. 67.) Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával rövid tartalmi összefoglaló, a hártyán természetes színű, kerek hátlapi pecsét apró töredéke. K.:609. 1341. aug. 31. Visegrád Pál országbíró hírül adja: azt a pert, amely egyik részről Mezes-i Mihály fia István és ugyanoda való Herbordus fia Beke felperesek, másik részről János prépost és a Scepus-i egyház kápt.-ja alperesek között régóta folyt az alább említendő birtokrész és hatalmaskodás ügyében, máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. nunc prox. preteritas) halasztotta (1. 256. szám) ítélethozatalra. A határnapon egyik részről Herbordus fia Beke a maga és Mihály fia István nevében személyesen megjelent a Jazou-i konv. megbízólevelével, míg másik részről a prépost és a kápt. nevében Tatar (dict.) Mihály jelent meg azok megbízólevelével, és az országbíró beleegyezésével megállapodásra jutottak (1. 269. szám). A határnapon Tatar (dict.) Mihály a prépost és a szepesi kápt. nevében és megbízólevelével színe e. járult, és bemutatta a Jazou-i konv. oklevelét (1. 536. szám). Az országbíró az ország vele ülésező báróival és nemeseivel az említett birtokrészt a prépost és a kápt. Lyzka birtokához tartozónak ítélik örök birtoklásra. Ennek megerősítésére autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wyssegrad, 10. die oct. Ass. B. virg. predictarum, a. d. 1341. E.: SA. Levoca (Lőcse). Szepesi prépostság lt. 6. (Df. 264 174.) Hátoldalán azonos kéz írásával rövid tartalmi összefoglaló. A.: Jászói konv, 1418. okt. 4. SA. Levoca (Lőcse). Szepesi prépostság lt. 149. (Df. 264 266.) K.: -. (IV. Béla király említett okevelét 1. Reg. Arp. 890. szám.) R.: Fenarová 32. (61. szám) (aug. 30-i keltezéssel) (szlovák nyelvű).