Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

Mivel Gergely azt állította: a királyon és perbeli ellenfelein kívül mással nincs közös határa, az országbíró úgy döntött, hogy Reynold fia János fiai: Gergely, Bernát, Péter, Pál és László, valamint Reynold fia László fia István legközelebbi szomszédaikkal, más Bihar m.-i nemesekkel és másokkal, tizenketted magukkal, a királyi emberek jelenlétében, a váradi kápt. tanúságtétele mellett [1341.] jan. 15-én (in quind. residentie exercitus regii ad diem Strennarum prox. preteritum proclamate) jelenjenek meg az említett 12 M.-ra becsült földön és tegynek esküt arra, hogy a Gergely által megadott határok között fekvő Árpad az ő örökölt birtokuk, továbbá a vitatott földrész ehhez tartozik. Majd másnap (2. die ipsarum quind.) ugyanők 100 nemessel együtt jelenjenek meg a másik, 100 M.-ra becsült földrészen, és tegyenek esküt arra, hogy a vitatott földrész az ő örökölt Árpad birtokukhoz tartozik. Ha az esküt leteszik, a királyi emberek a váradi kápt. tanúságtétele mellett János fiainak és László fia Istvánnak, ha nem tennék le, Aykay-i Péter fiainak iktassák a vitatott részt, és az ő birtokukhoz csatolják azt. Az országbíró minderről jan. 22-re (8. die dict. quind.) a váradi kápt. oklevelében jelentést kért. A határnapon János fia Gergely a maga és testvérei, valamint László fia István nevében személyesen megjelent az aradi kápt. megbízólevelével, Mihály és Peteu a maguk és testvéreik, István és János nevében a váradi kápt. megbízólevelével az országbíró elé járultak, és bemutatták e kápt. oklevelét (1. 52. szám). Az országbíró jan. 22. [v. u.]-i oklevele szerint úgy döntött, hogy (1. a 65. számú oklevelet). A határnapon Aykay-i Péter fiai: Mihály és István a maguk és testvéreik, Peteu és János nevében a váradi kápt. megbízólevelével jelentek meg, János fia Gergely és László fia István a maguk és János fiai: Bernát, Péter, Pál és László nevében az aradi kápt. megbízólevelével álltak elő, és elmondták: az aradi kápt. oklevele révén (1. 67. szám), de a nevezettek távol maradtak, és maguk helyett sem küldtek senkit. János fiai és László fia István az általuk vállalt bizonyítást nem tudták elvégezni, noha Péter fiai az országbíró színe e. máj. l-jétől kezdve 15 teljes napot várakoztak rájuk. Az országbíró János fiai: Gergely, Bernát, Péter, Pál és László, valamint László fia István számára eredetileg nemesekkel, és nem közrendűekkel (communis et popularis) való eskütételt írt elő, és mivel mind János fiai és László fia István, mind a Gergely által megnevezett és nemességük bizonyítására megidézett emberek távol maradtak, ezért a vitatott földrészek ügyében letett eskük érvénytelenek. Az országbíró a vele együtt tanácskozó főpapokkal, előkelőkkel, bárókkal, és az ország számos nemesével úgy dönt, hogy fentieket a vitatott földrészek 112 M.-ra rúgó becsüértékében elmarasztalja, és a földrészeket tőlük örökre elkobozza. A 12 M. értékű földrészt Péter fiai Wasary birtokához, a 100 M. értékűt ugyanezek Gyarak birtokához csatolja a váradi kápt. korábbi oklevelében foglalt határok között, a királyi curia-ból kiküldött királyi ember, Cholthmonustura-i Mortunus fia Gellért (Gelerth) által, a váradi kápt. tanúságtétele mellett. A királyi ember iktassa azokat Aykay-i Péter fiai: Mihály, Peteu, István és János tulajdonába összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal, mások jogának sérelme nélkül. János fiaira és László fia Istvánra örök hallgatást parancsol. Az országbíró