Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXV. 1341. (Budapest–Szeged, 2004.)

K.: AO. IV. 128-131. (94. szám) (kihagyásokkal). R.: Wertner, Nemzetségek I. 314. (K. alapján) (az átíró oklevél keltét adva meg). 314. 1341. máj. 11. Pál prépost és a Jazow-i Keresztelő Szt. János-monostor konv.-je értesíti Druget Vilmos nádort, a kunok bíráját: márc. 28-i parancslevelének (1. 184. szám) megfelelően kiküldte tanúságtételre alkalmas emberét, György [clericus-t?] Isaak fia János nádori ember társaságban, akik visszatérve elmondták, hogy máj. 8-án (in prefíxo termino) kiszálltak Olkazmer birtokra, és a szomszédokat összehívva azt 2 egyenlő részre osztották. Hj.: Pathachka (dict.) kis folyó, István fia Miklós és Felkazmer-i László fiai: István és János része, az említett kis folyó beömlése a Kolbasapotaka ~ Kolbasapathaka ~ Kolbasapataka folyóba, Pathachka kis folyó. Ezt a részt Mykolcza fiai: Pál, Dénes és Péter kapták örök birtoklásra. A fennmaradó Ke-i részt Balázsnak hagyták összes tartozékaival és haszonvételeivel. A Kolbasapathaka folyón levő malmot Mykolcza fiainak, a Kolbasapataka folyón másutt fekvő Malomuize helynél levő malmot kérésére Balázsnak hagyták. Mykolcza fiai vállalták, hogy ha az ő malmuk és rekesztékük miatt a szántóföldeket és réteket elönti a víz, akkor Balázsnak ugyanekkora értékű és nagyságú szántókat és réteket kell adniuk. Az egyházat, szántóföldeket, réteket, erdőket, berkeket és más haszonvételeket közösen használják. Olkazmer birtokot 2 részre osztották, és az egyik részt Mykolcza fiai: Pálnak, Dénesnek és Péternek, a másik részt Balázsnak iktatták, felosztván az egyházat, réteket, szántókat stb. is. D. f. VI. prox. p. quind. B. Georgii, a. d. prenotato. [1341.] Á.: Jászói konv., 1425. ápr. 5. Dl. 69 158. (Kolosy cs. lt. 20.) Vízfoltos. K.:315. 1341. máj. 11. A pozsonyi egyház kápt.-ja e. személyesen megjelenve Werekenye-i Zoerardus fia Pethus a Chollow vízen kívül és belül eső birtokrészét összes haszonvételeivel odaadta birtoklásra Treuffenkchevs (dict.) István pozsonyi polgárnak 32 M. bécsi széles dénárért -1 M.-át 10 pensa-val számolva - oly feltétellel, hogy amikor István a fenti összeget már nem tudja nélkülözni, akkor Pethus-nak vissza kell váltania. Ha erre nem képes, akkor István magát abba bevezettetheti, és azt birtokolhatja, amíg a fenti összeget Pethus v. leszármazottai neki teljességgel meg nem fizetik. Ezért Pethus [1340.] szept. l-jén (in fe. B. Egidii, a. iam preteritum) az említett összeg következtében rokonának, Istvánnak a birtokba való bevezetését kénytelen volt eltűrni. D. f. VI. p. fe. B. Johannis an. portám Latinam, a. d. 1341.