Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

E.: Dl. 103 160. (Batthyány lt. Bajori cs.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. Kerek zárópecsét természetes színű, apró töredéke. K.:—. 169. (1340. márc. 25. e.) [I.] Károly király (H) Malach (dict.) Miklós, Malach (dict.) András és Malach (dict.) László panaszára utasítja a fehérvári kápt.-t, hogy küldjék ki tanúságukat, akinek jelenlétében Beznech-i László királyi ember tudja meg, hogy a Somogy m.-i Borskery nevezettek örökbirtoka-e (ab avo et prothavo fuerit hereditaria), s ezesetben idézze meg ellenükben Thamasy-i Henrik fia János fiait: Miklóst, Pétert és Henriket (akikről azt állították a királynak, hogy e birtokot elfoglalták) a királyi jelenlét elé, majd a kápt. tegyen jelentést. Tá.: Kont Miklós nádor, 1358. júl. 14. Dl. 90 920. (Khuen-Héderváry cs. lt. 50. 2.) K.: Héderváry I. 46-47. (Tá.-ban.) Megj.: A datáláshoz 1. a 175. számú oklevelet. Az oklevél erdetileg Nagymartom Pál országbíró 1345-ben Visegrádon kiadott nyílt oklevelében volt átírva. 170. 1340. márc. 25. [Nagy-]Kálló Dausa néhai nádor fiai: [Jakab és] Pál mr.-ek, Zobolch-i c.-ek és a négy szb. elrendelik, hogy Mihály fia László mr. fia: Péter, Semyen-i nemes ápr. 22-én (sabb. prox. p. fe. Passcatis d.) harmadmagával tegyen le esküt [C]allo-i Kythas (dict.) András ellen arról, hogy [1338.] nov. 2-án (II. f. prox. p. fe. OO. SS. cuius nunc 1. revolucio preteriit annualis) a közúton (libera via) az erdőn átkelő Andrást nem sebesítette meg igen súlyosan és fejének egy csontját nem hasította ki. D. in Callo, sabb. prox. an. domin. qua cantatur Letare, a. d. 1340. E.: Dl. 51 116. (Kállay cs. lt. 1300. 526.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. Egy kerek és egy másik zárópecsét természetes színű töredéke, valamint egy harmadik zárópecsétre utaló bevágások. K.: —. R.: Kállay I. 136.