Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

szerinti határjeleket v. helyeiket nem tudják fellelni, ill. azokat a szomszédok sem ismerik, akkor a vitás földet jelöljék ki, királyi mértékkel mérjék meg, becsüljék fel minden haszonvétellel és tartozékkal, majd a kápt. a királynak máj. 8-ra (ad 8. diem dict. oct. B. Georgii mart.) tegyen jelentést. D. in Wyssegrad (Má. 1.: Wissegrad), 9. die oct. diei Cynerum predict., a. d. 1340. Á. 1-2., Má. 1-2.: a 294. számú oklevélben. Emi.: a 274. számú oklevélben. K.: Str. III. 359-362. (Á. 2. alapján, Á.-ban.) R.: Str. III. 356. (A. 2. alapján; latin nyelvű.) Megj.: Az említett királyi okleveleket 1. Reg. Arp. 234., 1091. (1256. jún. 21.) és 3860. (1292. febr. 2.) szám alatt. 148. 1340. márc. 16. András váradi püspök oklevele. 1340. márc. 16-án (a. d. 1340., mensis Mart., die 16.) Gergely szűcs, Konch fia: Petermanus, Domokos bíró és Márton fia: Kosa a püspök elé idézték Balázs váradi (Warad) polgárt, királyi hospes-t azon — Corrigyan Tamás és Sedlinus fia: Miklós telkei (fundus) között fekvő — telek felének ügyében, amelyet Erzsébet végrendeletileg férjére: ezen Balázsra hagyott, valamint egy Moch nevü, Várad területén, Johews (dict.) László szőlejével szomszédos szőlő okán, amit Erzsébet a Szt. Anna-egyházra és a Szentlélek-egyház szegényeinek ispotályában levő Szt. Erzsébet-oltárra hagyott, úgy, hogy Balázs azt élete végéig birtokolja (miként mindezek Erzsébet végrendeletében találhatók). A püspök a pert János mr. [gyula-]fehérvári főesp. és László mr. budai olvasókanonok, a püspök vicarius-a (mindketten a kápt. testvérei) ítéletére bízta, ám az ügy bizonyos kételyek miatt visszakerült saját jelenléte elé. Ekkor a püspök a vele ítélkező fogott bírókkal a felek vallomásaiból megbizonyosodott, hogy a telek és a szőlő nem örökjogon tartozott Erzsébethez, hanem végrendeleti és municipalis jogon háramlott rá előző férjétől: Olaaz (dict.) Jánostól, ám mivel Erzsébet ezek felett szabadon rendelkezhetett, a telek és a szőlő semmilyen jogon nem illetik a felpereseket, így a püspök a végrendeletet jóváhagyva a felperesekre és örököseikre örök hallgatást ró ki, s erről függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. A., mense et die prenotatis. E.: Dl. 3297. (Mon. Poson. 61. 8.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, Kwnch és Koza névalakkal. Vörös-zöld zsinóron mandorla alakú, természetes színű, kissé sérült függőpecsét. K.: AO. IV. 8-9. R.: Bónis-Balogh, 1997. 104. (K. alapján.) Román ford.: Doc. Trans. III. 532-533. (K. alapján.) Megj.: Erzsébet végrendeletét 1. Anjou-okit. XXIII. 778. szám alatt.