Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

Berend-i Vos (dict.) Lőrinc v. Wospor-i István. D. in Wyssegrad, f. VI. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1340. Á.: a 178. számú oklevélben. K.: —. 113. 1340. márc. 3. Visegrád [I.] Károly király (H) azonos tartalmú oklevele a veszprémi kápt.-hoz. Eltérő névalakok: Chapow, Gelsee, Hozyupah, Zalateluke. Királyi emberek: Salamon fia: Kelemen v. Beze fia: Gergely. D. in Vysegrad, f. VI. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1340. Á.: a 179. számú oklevélben. K.: —. 114. 1340. márc. 3. Az erdélyi kápt. előtt egyrészről Renerus fia: Renerius c., Inferior Winch-i hospes, másrészről Sumurakus fiai: László és János, Barcha-i nemesek megvallották, hogy a hozzájuk közösen tartozó, az Erkyspatak patak mellett levő, Felkunir, Olkunir, Zazerkys, Winch Inferior és Pien falvak szomszédságában fekvő Volaherkis ~ Volaherkys nevű birtokukon a köv. osztályt tették: a birtok fele minden haszonvétellel és tartozékkal, azon határok alatt, miként régtől fogva el volt különítve, Renerius-nak és örököseinek jutott, míg a birtok másik fele szintén minden gyümölccsel és haszonvétellel a régi határok alatt Sumurak fiainak és örököseiknek. Ha Renerius örökös nélkül hunyna el, ezen része minden joggal és tulajdonnal Sumurak fiaira háramlik — és viszont. A kápt. erről fűggőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. f. VI. prox. an. domin. Invocavit, a. d. 1340., amikor Domokos a prépost, Santus az éneklő-, Tamás az őrkanonok és Pál mr. Karazna-i főesp. a dékán. A. E.: AL. Török B.-gyűjtemény. 6. (Df. 244 525.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. Függőpecsét fonatai (R. szerint sárga). Má.: Újkori, E.-vel azonos jelzet alatt. K.: Doc. Trans. III. 605-606. (E. alapján.) R.: Kis B„ T. 1894. 70; Magyary K„ TT. 1907. 110. Román ford.: Doc. Trans. III. 529-530. (E. alapján.)