Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

(Zothomar-i Miklós révén) — részben egy 5 fertő pondus-ú aranyrög formájában, részben aranyft.-okban és régi banalis-okban — átszámítva 880 aranyft.-ot. K.: Vat. I. 419. (Geruasius [fia:] Péter egyes szám 1. személyben íródott tizedjegyzéke alapján. Vatikáni Lt. Collect. 180. fol. 68.) 104. (1340. márc. 1.) A zágrábi kápt. jelenti László zágrábi püspöknek, hogy ítéletét (1. 73. szám), amelyet pecsétje alatt számukra márc. l-jén (in die Cinerum) átküldött, a nagymisén Jakab prépost, Miklós éneklökanonok, Demeter zágrábi, Miklós Kamarcha-i, Benedek Kemluch-i és Antal Vrbouch-i főesp.-ek, Péter mr, Márton mr. és György mr. kanonokok, Dénes mr. dékán, valamint a chorus prebendarius-ai, papok, clericus-ok és világiak jelenlétében ünnepélyesen felolvasták. Má.: AN. Liber privilegiorum. fol. 74. (Df. 283 555.) XIV. sz.-i. K.: Smiő. X. 528. (a fenti dátum alatt.) 105. (1340. márc. 2. e.) Miklós fia: István Zothmar-i vicec. és a négy szb. a Loscud-i Ábrahám, ill. Cantor (dict.) János és annak serviens-e (Chernete sponsus-a): Lőrinc közötti pert márc. 2-re (f. V. prox. p. diei Cinerum) tűzik ki színük elé. Tá.: a 108. számú oklevélben. K.:—. 106. (1340. márc. 2. e.) Miklós fia István: Zothmar-i vicec. és a szb.-k oklevele szerint Luskud-i Ábrahám vállalta, hogy márc. 2-án (f. V. prox. p. diei Cinerum) színük előtt megjelenik Ivanusy-i Cantor (dict.) Mihály ellenében annak szomszédaival: Ábrahám fiával: Jánossal (az egyik szb.-val), László fiával: Ders-sel, Gábor fiával: Lukáccsal és Rohod-i Lászlóval, hogy azok tanúsítsák, miszerint amikor Ábrahám Chako (dict.) Lőrinc fiait: Tamást és Miklóst, Imre fiát: Jakabot, Pál fiát: Miklóst és Zeuke fiát: Mihályt — ezen Cantor (dict.) Mihály serviens-eit — megidéztette ezen Mihály általi előállításukra, nevezettek Mihálynál tartózkodtak.