Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

az ottani B. Mihály arkangyal-monostor kegyúri jogával és a Mária Szülőanyja tiszteletére épített plébániával (ecclesia parochionalis), a vámmal és más haszonvételekkel Dousa fiainak és örököseinek eladja örök birtoklásra, szavatosság vállalásával. Viszonzásul Dousa fiai 1341. febr. 9-én (oct. fe. Purif. virg. glor., a. d. 1341.) a fehérvári kápt. előtt 300 M. széles bécsi [dénárt] — minden M.-t 8 pensa-val v. 16 széles bécsi [dénárral] számolva —, v. ennek megfelelő ft.-ot v. aranyat v. ezüstöt tartoznak fizetni, kétszeres büntetéssel, ha az időpontot elmulasztanák. Ugyanekkor Gergely és Miklós minden rokonukat, akikhez Gabrian birtok velük együtt tartozik, személyesen v. képviselő révén állítsák a kápt. elé, és a birtokot mondott haszonvételeivel és tartozékaival Dousa fiainak örökítsék át. Gergely és Miklós minderről királyi, királynéi, országbírói és bármely kápt.-i v. konventi oklevelet és privilégiumot állíttassanak ki Dousa fiainak. D. f. VI. prox. p. fe. Purif. virg. glor., a. d. 1340. E.: Dl. 76 604. (Zichy cs. zsélyi lt. 215. D. 6.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek pecsét nyoma. K.: Z. I. 570-571. R.: Wertner, Nemzetségek I. 309; Z. VII. 1. 82. (mindkettő K. alapján.) Megj.: Az oklevéllel kapcsolatosan 1. még a 80. és 85. számot. 70. 1340. febr. 8. Az erdélyi kápt. a betegsége miatt személyesen megjelenni nem tudó Superior Gyog-i Sámson fia: István özvegyének (nuncius-a által tolmácsolt) kérésére kiküldte Péter al-éneklőkanonokot, akinek jelenlétében febr. 8-án (f. III. prox. p. fe. Purif. virg. glor.) az özvegy — fr.-e, Dániel fia: Mihály, valamint András, a falu papja előtt — lelke nyugalmáért Kandi (dict.) Margit, Ilona, Erzsébet és Katalin nevü öröklött szolganöit (ancilla) és Balázs nevü öröklött szolgáját (servus) felszabadította és nekik örök aranyszabadságot adott, letörölve róluk a szolgaság jeleit (cirogrofum et stigma servitutis). Nevezettek tehát, miként más szabad (libere condicionis) emberek, bárhol lakhatnak és tartózkodhatnak. Erről a kápt. a felszabadítottaknak Péter beszámolója alapján függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. D. f. III. prox. p. fe. Purif. virg. glor., a. d. 1340., amikor Domokos a prépost, Santus az éneklő-, Tamás az őrkanonok és Pál mr. Karazna-i főesp. a dékán. A. E.: Batthyaneum. Erdélyi kápt. lt. 1. 114. (Beke 1. 105.) (Df. 277 289.) Hátlapján a kápt. 1340. nov. 3-án kelt oklevele (1. 628. szám.) K.: ZW. I. 503-504. R.: Beke A., TT. 1889. 753. (febr. 3-i dátum alatt.) Román ford.: Doc. Trans. III. 525-526.