Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

nemes asszonyok, Kutus-i Simon és István feleségei, valamint ezen Simon az egri kápt. ügyvédvalló levelével, másrészről Bolug-i Tamás fia: Domokos nemes, s elmondták, hogy Péter szerémi püspök, királyi titkos kancellár pecsétes oklevelének megfelelően (1. 362. szám) jún. 7-én (f. IV. prox. p. fe. Pent.) 8 fogott bírót és két szb.-t vezettek Capelna faluba, akik a felek néhai rokona: Barch birtokát felosztották és mérőkötéllel mérve egy 29 királyi öl (wl) hosszú és 26 királyi öl széles részt Domokosnak hagytak. A felek erről nov. 18-án (oct. B. Martini conf.) az egri kápt. privilegiális oklevelét tartoznak közösen kiadatni. A mindezekben ellenkező felet patvarkodásban marasztalják el. D. in villa Gumur, in vig. Assump. B. virg, a. d. 1340. E.: Dl. 105 182. (Forgon cs. lt.) Hátlapján azonos, ill. újkori kéztől tárgymegjelölés. Három zárópecsét nyoma. K: —. 488. 1340. aug. 16. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy László zágrábi püspök színe előtt elmondta, miszerint Magyar (Hungarus) Lőrinc, Demeter fia: Miklós, Mihály fia: Bexa, Mihály fia: Péter, Gergely fia: Pál, Zelna-i György, Isow fia Pál fia: Lukács, Pychula (dict.) György fia: Pál és Hazug (dict.) György, a zágrábi egyház népei jún. 11-én (oct. fe. Penth.) kiváltságaik bizonyítására más közrendű társaikkal (consocii populares homines) Péter szerémi püspök, kápolnaispán, királyi titkos kancellár, valamint Thathamerius mr. fehérvári prépost, Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i c, és Pál c. országbíró (akiket az uralkodó delegált ezen ügyben) jelenléte elé járultak, ám végül megértvén, hogy a püspök, azaz saját uruk ellen súlyosan vétkeztek, megrémültek, mivel sok társukat hasonló ügyben a mondott bírók örök börtönbüntetéssel sújtottak, és a zágrábi egyház hűtlen lázadóiként e bíróság elől elszöktek. Emellett Sándor fiát: Györgyöt, Cristinus fiát: Jánost és társaikat a mondott bírók ítéletükkel a püspök kezére adták, hogy ő büntesse meg őket, ám azok félelmükben a püspök fogságából megszöktek, így tőle nem nyertek megbocsátást. Minderről az uralkodó oklevelet bocsát ki a püspöknek. D. in Wyssegrad, f. IV. prox. an. fe. B. regis Stephani, a. d. 1340. Má.: AN. Liber privilegiorum. fol. 80. (Df. 283 555.) XIV. sz.-i. K.: Smic. X. 569-570. R.: Doc. Trans. III. 545. (Smic. X. alapján; román nyelvű.)