Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

A budai kápt. oklevele szerint Mihály Zonuk-i vicec.-t törvényesen megidézték Pál c. országbíró elé jún. 1 l-re (oct. Penth.) a Gron melletti Szt. Benedek-monostor apátja ellenében. Eml.: a 405. számú oklevélben. K.: Str. III. 369. (Eml.-ben.) 375. 1340. jún. 11. Visegrád [I.] Károly király (H) kinyilvánítja, hogy amidőn egyrészről a felperes Chollokuz-i Scenthmaria falvi királyi hospes-ek, másrészről az alperes Kiliti-i Salamon fia György fiai: Jakab és György között a Marczamagyar birtokon levő bizonyos földrész ügyében, amit három Marczamagyar-i jobbágy, vagyis a pozsonyi királyi vár toronyőrei (turrium conservatores), Timót fiai: Mihály és Iuan, valamint utóbbi fia: Timót ezen Salamon fiának: Györgynek először elzálogosított, majd 40 M.-ért (minden M.-t 10 pensa-val számolva) neki eladott, Treutul (dict.) Miklós mr. pozsonyi c. előtt hosszabban húzódó per jött létre, s végül a királyi curia-ba, az ő, valamint a bárók és főpapok vizsgálatához került. A felek jogainak és okleveleinek megvizsgálása után a bárók és főpapok úgy határoztak, hogy e földrészt a Scenthmaria-i hospes-ek vásárolják vissza a pozsonyi kápt. előtt a mondott összegért ezen György fiaitól, a hospes-ek pedig kapják vissza a pozsonyi kápt. privilégiumait és okleveleit, amelyekkel ezen eladás történt, mivel a fenti condicionarius-ok condicionarius földet nem idegeníthettek volna el. Miklós c. oklevele szerint ezen visszavásárlás megtörtént ugyan, de Salamon fia: György Marczamagyar-on 2 másik földrészt szintén megvásárolt más emberektől, de mivel a hospes-ek ezeket is csatolni akarták magukhoz, a felek tovább pereskedtek, s a per végül ismét a király, valamint a bárók és főpapok jelenléte elé jutott. Ekkor bemutatásra került a pozsonyi kápt. 1328-ban, ill. 1305-ben kiadott privilégiuma. Az előbbi szerint Hambatho c. fia: Henrik pozsonyi polgár, felesége: Katalin és fiai: Miklós és János Marczamagyar-on levő birtokrészüket, telkeknek (sessio) alkalmas helyekkel, szántóföldekkel, vizekkel, a Duna szigeteivel, erdőkkel és más haszonvételekkel és tartozékokkal a privilégiumban leírt határok alatt a kápt. előtt eladták ezen Györgynek 63 M. széles bécsi [dénárért], a szomszédok beleegyezésével; utóbbi privilégium (amely megerősítette Rennikerius pozsonyi curialis c. nyílt oklevelét) szerint pedig a curialis c. előtt egyrészről ezen Salamon fia: György, másrészt Timót fiai: Iuan és Mihály Marczamagyar föld ügyében fogott bírók elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Timót fiai Györgynek a földjével szomszédos 25 hold földet adták örökre, kölcsönös szavatosság-vállalással. A király tehát a bárókkal ezen okleveleket megtekintve és a felek állításait meghallgatva úgy döntött, hogy azon Marczamagyar-on levő királyi földet, amit