Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)

K.: Wenzel, Dipl. eml. I. 396-397; Ljubic II. 76-77. (A „Misti" c. velencei államkönyv alapján. XIX. 17.) 367. 1340. jún. 9. Avignon Sub a. Nat. d. 1340., ind. VIII., hora quasi 1., 9. die mensis Junii, Avinione; Siffridus-nak, az esztergomi egyházm.-i Gron melletti Szt. Benedek-monostor apátjának szállásán, XII. Benedek pápaságának 6. évében, az oklevelet kiállító Miklós közjegyző, a wroclawi (Wratislav) egyházm. clericus-a, valamint Theodoricus közjegyző, az olmützi (Olomuc) egyházm. clericus-a jelenlétében. A Csehó.-i (Bo) Welislaus testvér, a pécsi egyházm.-i, bencés rendi Batha-i Szt. Mihály-monostor apátja ezen Miklós közjegyzővel felolvastatta a köv., papírra (carta papirea) írtakat: István pécsi és választott kalocsai prépost, Mihály, a veszprém-előhegyi Mindenszentek-egyház prépostja, valamint más tanúk és ezen közjegyzők előtt Welislaus nyilvánosan kijelenti, hogy Siffridus apátot számtalanszor, nyíltan és titokban, hamisan és igazatlanul támadta, miszerint a rend Mo.-i (V) pénzeit jogtalanul és haszontalanul költötte el, vizitációját végezve a rend személyeitől pénzeket csikart ki; mindezen vádakat és az ellene mondott szavait tehát visszavonja és kijelenti, hogy ezen vádak hamisak, tévesek, mindig is azok voltak, s megesküszik Istenre a szt. evangéliumokat megérintve, hogy Siffridus-t sem titokban, sem nyíltan nem rágalmazza többé, ellene nem tesz olyat, ami tisztessége ellen lenne és neki bármilyen sérelmet okozna. Ennek felolvasása után Welislaus mindezt érvényesnek nyilvánította, esküt téve megismételte és ígéretet tett mindezek megtartására. Siffridus kérésére Miklós erről közokiratot (publicum instrumentum) bocsát ki, az ő és Theodericus közjegyzői jegyével, valamint Welislaus apát és István választott kalocsai prépost pecsétjével hitelesítve. Actum a., mense, ind., pontif., die, hora et loco quibus supra, ezen István és Mihály prépostok, Miklós, az esztergomi egyházm.-i szepesi (Scepus) Szt. Márton-egyház kanonoka, Miklós, a pécsi egyházm.-i Pozaga-i egyház kanonoka, János Cremnicz-i (esztergomi egyházm.) plébános, valamint Balázs pécsi plébános, ezen István prépost káplánja v. familiaris-a jelenlétében. E.: Dl. 3317. (Eccl. 68. 146.) Az oklevél alján két közjegyzői jel. Két hártyacsíkon függött pecsétje közül az egyik elveszett, a másiknak mandorla alakú, vörös színű töredéke látható. K.: AO. IV. 33-35; Knauz, Garamszentbenedek 72. (részlet.); Str. III. 368. (AO. IV. alapján; részlet.) R.: Knauz, Garamszentbenedek 71-72; P. XII/B. 122. (AO. IV. alapján.); Str. III. 368. (AO. IV. alapján; latin nyelvű.); Bónis-Balogh, 1997. 104. (AO. IV. alapján.)