Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIV. 1340. (Budapest–Szeged, 2000.)
A fehérvári kápt. 1340. jún. l-jén (a. d. 1340., oct. fe. Asc. d.) kiadott privilegiális oklevelében átírja saját, 1266. máj. 24-én kiadott privilégiumát (amelyben egyrészről Meree-i Sándor fia: László, másrészről ezen Sándor fr.-ének, Jánosnak fiai: Domokos, János és Mihály a Mere és Tolke nevű birtokokon levő részeiken megosztoztak). Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1369. ápr 19. Dl. 49 286. (Mérey cs. lt. 67.) K.:—. R.: Borsa I., Somogy m. lt. Évk. 1992. 17. (máj. 25,-i dátum alatt.) 349. 1340. jún. 1. A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy a Gron melletti Szt. Benedek-monostor apátja és konventje részére kiadott általános oklevelének megfelelően (1. 277. szám) Gevrud-i Móric fia: Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Cosmas mr.-t a Bars (Bors) m.-i Sengew birtok határaival kapcsolatos vizsgálathoz. A birtok határai, miként a király és a kápt. embere a nemesektől és közrendüektől (communes homines) — Sengew szomszédosaitól — megtudták: Bense fia: István Pynar nevű falva; Tamás fiainak Gekenus nevű falva; Geurud föld v. falu; Mochy fold; Korosson föld; Chakvta nevü út; Pinar falu. D. in oct. Asc. d., a. eiusdem 1340. E.: Dl. 3314. (NRA. 777. 8.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés. Kerek zárópecsét nyoma. K.: AO. IV. 32. R.: Str. III. 367. (latin nyelvű.) 350. 1340. jún. 1. A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy a Gron melletti Szt. Benedek-monostor apátja és konventje részére kiadott általános oklevelének megfelelően (1. 277. szám) Gerud-i Móric fia: Miklós királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat: Cosmas mr.-t, akik a monostorhoz tartozó Zevlen föld szomszédos nemeseitől és közrendüektől (communes homines) megtudták, hogy Mihály, Tamás erdélyi vajda famulus-a a Bors-i polgárok sugalmazásából e földet egy ott épített malommal és a föld gyümölcseivel ápr. 2-án (in domin. Iudica prox. preterita) elvette, és a nevezett polgároknak adta és iktatta, a monostor jogának sérelmére. D. in oct. Asc. d., a. eiusdem 1340.
