Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

különítve, kérésére az országbíró a per folytatását [1338.] nov. 18-ra (oct. fe. B. Martini conf.) tűzte ki, s a bemutatott okleveleket pecsétfőjével (caput sigilli nostri) látta el, hogy a felek addig újabb tudományvevő leveleket is kiállíttathassanak. Akkor megjelent az országbíró előtt egyrészről Kemyn, másrészről Petheuch fiai nevében Vilmos (Willermus) a Scepes-i kápt. ügyvédvalló levelével, s utóbbi bemutatta a Scepes-i kápt. - az egri kápt. 1275-ben (a. ab incam. d. 1275.) kiadott privilégiumát átíró - oklevelét, amely szerint a király embere az egri kápt. tanúságával az uralkodó parancsára Nagy (Maior) Tharyan, Kis (Minor) v. Gyos (dict.) Taryan, Kertueles és Guerek birtokokat - amelyek Petheuch fiainak elődeié, György fiaié: Péteré, Heytrech-é és Sándoré voltak - ellentmondás nélkül bejárták és elkülönítették a szomszédok jelenlétében azok birtokaitól. Énre Kemyn követelte az eredeti egri kápt.-i oklevél bemutatását, s ezt az országbíró [1339.] febr. 9-re (oct. fe. Purif. B. virg.) tűzte ki. Ekkor megjelent egyrészről Kemyn, másrészről Petheuch fia: János a szepesi kápt. ügyvédvalló levelével a maga és fr.-e nevében, s elmondták, hogy perükben - kivéve azon bírságokat, amelyekben Petheuch fiai Kemyn ellenében elmarasztaltattak - az országbíró engedélyéből és fogott bírák elrendezésével úgy egyeztek meg, miszerint Kemyn Apuz-i Péter fiát: Pált v. Waya-i Mihály fiát: Miklóst v. Nadasd-i Istvánt, míg Petheuch fiai Koksou-i Gergely fiát: Rolandot (Lorandus) v. Koksou-i Péter fiát: Sándort v. miszlamelléki (de iuxta Mizlam) Szaniszló fiát: Miklóst (ezen királyi emberek valamelyikét) és az egri kápt. tanúságait, ti. Máté karpapot és János mr. clericus-t, subnotarius-t - akik a korábbi birtokbejáráskor és -becsléskor Péter fia: Pál és Gergely fia: Roland mondott királyi emberekkel már jelen voltak - ápr. 5-én (2. die oct. fe. Pasce d.) a szomszédok jelenlétében a helyszínre vezetik, s ha ott Petheuch fiai személyesen leteszik az esküt az ország szokásának megfelelően arról, hogy Guerek és Kystaryan a közöttük levő 5 ekényi földrésszel az ő Nogtharyan birtokukhoz tartozó örökségük, a király emberei a már korábban bejárt határok mentén járják be újra és iktassák számukra, ellenkező esetben pedig Kemyn-nek, más jogának sérelme nélkül. A felek a kápt. jelentését ápr. 12-én (8. die deposicionis ipsius iuramenti) mutassák be az országbírónak. D. in Wissegrad, 9. die oct. fe. Purif. B. virg. predict., ad. d. 1339. Á.: Budai kápt., 1401. ápr. 20. Dl. 920. (NRA. 692. 26.) Emi.: a 166. számú oklevélben. Megj.: Az 1401. évi oklevelet 1. ZsO. II. 1. 1019. szám alatt. 90. 1339. febr. 17. [Nagy-JSzeben Jakab, Mihály, Miklós és Márton szebeni (Cybiniensis) c.-ek, vöröshegyi (de Rufo monte) György c. és fr.-e: Gobelinus, Borcperg-i Blauus c. fia: Miklós c., Thalheym-i András c., Castenholcz-i Dániel c. és Eppendorfh-i Miklós c. tudatják, hogy egyrészről Tholmacz-i Miklós c., másrészről a Schellenberg-i falusiak (villani socii nostri) egy bizonyos földterület kapcsán - amelyről a Schellenberg-iek azt állították, hogy az ő falujukhoz tartozik a falu alapításának idejétől fogva - perlekedtek. Végül e területet Miklós c. saját akaratából

Next

/
Oldalképek
Tartalom