Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

püspöknek, mindezek másik felét Domokosnak, a Cheten-i egyház rector-ának hagyta. Domokos a neki jutottakat ezután a zobori konvent más oklevelével a püspöknek 10 M. bécsi dénárért - az azon oklevélben foglalt feltételek alatt - elzálogosította, Pethev szomszédai (különösen Ábel fia: Tamás) jelenlétében és egyetértésével. Ezen Tamás és cinkosai azonban hatalmaskodva és felfegyverkezve a püspököt a felsoroltakból kizárták, és mindezeket (haszonvételeikkel egyetemben) elfoglalva tartják. D. in oct. Passce d., a. eiusdem 1339. E.: Nyitrai kápt. lt. 32. 9. (Df. 273 486.) Hátlapján azonos (Kyus Pogran névalakkal), ill. újkori kéztől tárgymegjelölések. K.: 155. (1339. ápr. 4. - máj. 1. között) A fehérvári kápt. oklevele szerint Bosou (Bozou) - dict. - János és Balázs fia: Miklós királyi emberek Jakab mr.-rel és Német - Teutonicus (Teutomkus) - István mr.-rel, a kápt. kanonokaival és tanúságaival, valamint a felek: Chontus - dict. - Gergely, a királyi aula ifja, ill. Myke fia: Péter és Móric fia: Jakab, Rokolyan-i (Rokolany) nemesek jelenlétében ápr. 4-én - in oct. Pasce d. - Rokolyán birtokra mentek, s ott néhány napig vizsgálódva megtudták Lukács fiától: Peteu-től, Roland - Lorandus - fiaitól: Tamástól és Bekus-tól, Donatus fr.-étől: Pétertől - Raduch-i nemesektől -; Leuke fiától: Jánostól, Fábián fiától: Gergelytől, Bertalan fiaitól: Cosmas-tól és Pétertől - Duba-i nemesektől -; Lengel-i (Lengyel) Heym fiától: Pétertől; Phyle-től (Phile), Jánostól, Dénestől, János fiától: Miklóstól, Tamás fiától: Miklóstól - Kal-i nemesektől -; Bylle-i (Bille) Pál fiaitól: Jánostól, Domokostól és Miklóstól; Bank fiától: Miklóstól, Tamás fiától: Dávidtól - Magarrokolyan-i (Magyar Rokolyán) nemesektől -; János fiaitól: Benedektől és Imrétől, Miklós fiaitól: Lászlótól, Urbanus-tól és Phynta-tól (Phinta) - Chaphurd-i (Chuphurd) nemesektől -; valamint Miklós fia: Mihály, Kapurnuk-i (Kapornok) villicus-tól és Gergely fia: Dénes Toutkal-i villicus-tól, hogy Rokolyán birtok soha nem volt a zalai vár földje, miként Gergely állította, hanem Péter és Jakab, valamint elődeik öröklött birtoka régtől fogva - a tempore cuius non exstaret memória -. Csupán egy Markalph nevű ember állította, hogy a birtok a várnépek - castrenses - földje volt, de [IV.] Béla király Jakab és Péter elődeit e földdel együtt megnemesítette. A birtokot az ország szokása szerint bejárva minden haszonvétellel és tartozékkal 9 M. széles bécsi dénárra becsülték, minden M.-t 10 pensa-val számolva. Tá-: a 233. számú oklevélben. Má.: Tá. alapján, Tá.-ban, 1723. dec. 9-i keltezéssel. (Eltérő névalakjai zárójelben szerepelnek.) K.: