Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

716. 1339. nov. 28. Visegrád [I.] Károly király (H) tudatja az esztergomi kápt.-nal, hogy Bálint fia: Miklós, valamint Saah özvegye birtokaikat elcserélték az ő birtokaival. Ezért utasítja a kápt.-t, hogy adják ki mind neki, mind a másik félnek íuggőpecsétjükkel megerősített privilegiális oklevelüket, amint Miklós és Saah özvegye a maguk részéről, az ő részéről pedig embere: Lewkes diák (dyak) e birtokok cseréjéről színük előtt beszámolnak. D. in Alto Castro, die domin. prox. an. fe. B. Andree ap., a. d. 1339. Á.: Zsigmond király, 1421. szept. 21. Dl. 43 514. (Múz. Ta. 1921. 6.) K.: -. Megj.: A király gyűrűspecsétjével ellátott zárt levél (missilis) volt. 717. 1339. nov. 28. [Nagy-]Harsány Osl fia: Domokos Machou-i bán, szerémi, bácsi, Wolkou-i és Baranya-i c., [I.] Károly király (H) és a nádor személyében a király által mindezekben kijelölt bíró kinyilvánítja, hogy Mihály fia: Bekus és Gergely fia: László, Bylley-i nemesek az ő Harsaan-ban, nov. 25-én (f. V. prox. p. oct. fe. S. Martini), a Baranya m.-i nemesek és nemtelenek universitas-ával tartott congregacio generalis-án neki, valamint a m. vicec.-einek, szb.-inak és esküdtjeinek (akiket a nádori congregacio szokásának megfelelően ezen m. nemesei jelöltek ki mellé bírótársként) elpanaszolták, miszerint bizonyos emberek és kereskedők a Drawa folyón az Ezyk-i révnél árvíz idején hajón átkelve az ő földjükre és vizeikre vetődtek. Ezen, az ő birtokukon levő révet Miklós néhai Machou-i bán (Domokos bán fr.-e), valamint Domokos bán törvénytelen elrendeléséből használják újabban az átkelők, az ő joguk sérelmére, akaratuk ellenére, s emiatt számos kár érte őket, s jobbágyaik nap mint nap sok jogtalanságot szenvednek el, mivel ezen birtokon korábban nem volt rév v. átkelő, csak bizonyos hatalmasok (potentes) idején, de akkor is törvénytelenül. Ezért kérték a bánt, hogy a szb.-kat és az esküdteket (akik az élő kereszt fáját megérintve hitükre és a királyi Szent Korona iránti hűségükre ígéretet tettek az igazság megőrzésére) kérdezze meg panaszuk igazáról, s ezesetben ők: Bekus és László nevezettek véleményének alávetik magukat. A bán kérésére azok, valamint a congregacio nemesei Bekus és László állításainak valósságát mindenben igazolták. A bán tehát elfogadva ezen igazolást, ill. nehogy az ő és fr.-ének: a néhai Miklós bánnak a révre vonatkozó rendelkezése miatt lelkük Isten szemében ezzel terheltessen, a szb.-k, esküdtek és nemesek tanácsából és egyetértésével elrendeli, hogy ezen Ezyk-i rév vámjának - amely minden, árvíz idején átkelő ember javaiból szedetik be - fele az övé legyen, másik fele pedig Bekus-é és Lászlóé. Erről nyílt oklevelet bocsát ki. D. 4. die congregacionis nostre supradict., in loco memorato, a. d. 1339.