Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

E.: Dl. 1963. (Eccl. Lechnitz. 5. LL.) Előlapján a jobb alsó sarokban: „reláció Gregorii prepositi". Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Fehér fonálon természetes színű, kerek, ép fuggőpecsét. K.: Megj.: Az 1323. évi oklevelet 1. Anjou—okit. VII. 22. szám alatt. 712.1339. nov. 24. Visegrád [I.] Károly király - H - előtt megjelent egyrészről Miklós vajda fia néhai Móric mr. fia: Simon mr. és ue. Miklós vajda fia István fia: István, másrészről Márkus (Tá. 1-3.: Marcus) fia: János és ue. Márkus fia Miklós fia: Péter a maguk és Márkus többi fia: András, Jakab, Mihály és István, valamint fr.-eik, Gurbed fiai: Péter és Pál nevében, s elmondták, miszerint az országbíró előtti birtokcserével kapcsolatos perükben fogott bírák elrendezésével így egyeztek meg: Márkus fia: János és Miklós fia: Péter a maguk és fr.-eik nevében a Zathmar m.-i Gurbed, Myclosteluke (Tá. 1.: Myklosteleke; Tá. 2.: Miklóstelke; Tá. 3.: Miklostelke) és Hagymas (Tá. 1.: Hagmas; Tá. 2.: Hagmás; Tá. 3.: Hagymás) nevű birtokaikat elcserélték Simonnal és Istvánnal azoknak az Erdélyben, Torda m.-ben, a Morus folyó mellett fekvő Deyche (Tá. 1-3.: Deche) és a Kolus m.-i Kara nevű birtokaikért, minden haszonvétellel, valamint szavatosság vállalásával. Ha a szavatosságot, ill. az egész elrendezést valamelyik fél nem tartja be, a cserébe kapott birtokokat vissza kell adnia a másik félnek. Mivel privilégiumaikban, amelyekkel mindezeket birtokolták, számos más birtok neve is szerepel, ezért e privilégiumokat nem adják át egymásnak, hanem az ezen birtokokra vonatkozó articulus-t az uralkodó v. valamely kápt. oklevelében kiadatják. A bírót illető békebírság harmadát Márkus fiai, kétharmadát Simon és István fizeti. Azon bírságokat, amelyekben Simon és István a per során elmarasztaltattak, tartoznak a bírónak kifizetni, kivéve a másik felet illető részt, amelyet azok elengedtek nekik. Mivel a pert az országbíró korábbi oklevele szerint (1.710. szám) annak színe előtt a királyi hadoszlás quind.-ján, azaz [1340.] jan. 15-én - in quind. residencie exercitus nostri iam ad diem Strennarum nunc venturum proclamate kell befejezni, ezért János és Péter most jelen nem levő fr.-eikkek és rokonaikkal - v. személyesen, v. ügyvédvalló levéllel - tartoznak akkor megjelenni az országbíró előtt Wyssegrad-on (Tá. 1., 3.: Vissegrad; Tá. 2.: Visegrád) ezen birtokcsere megerősítésére. D. in Wyssegrad, in vig. B. Katerine virg. et mart., a. d. 1339. Á.: I. Lajos király, 1364. jún. 20. Dl. 3273. (NRA. 941. 12.) Tá.: 1. Garai Miklós nádor, 1409. márc. 13. Dl. 31 053. (GyfVár. Centuria. XX. 93.) 2. Tá. 1. > Erdélyi kápt., 1746. okt. 31. Dl. 74 677. (gr. Desewfiy cs. lt. M. 2.) 3. Tá. l.> Erdélyi kápt., 1746. okt. 31. AL. Teleki cs. kendilónai lt. 8. (Df. 257 939.) Tá. 2. más kéztől származó másodpéldánya. IC: AO. III. 614-616. (Á. alapján.) R.: Wertner, Nemzetségek II. 275. (K. alapján.) Román ford.: Doc. Trans. III. 520-522. (K. alapján.)