Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

és számos más ember jelenlétében először megvizsgálták a sziget - amelyet Hertlynus egykori bíró vásárolt meg a pozsonyi kápt. privilégiuma szerint - milyenségét és fekvését, majd a feleket, szomszédokat és másokat elküldve ők hatan tanácskozni kezdtek, ám mivel a szomszédok korábban egymástól eltérően nyilatkoztak a szigetről, s mivel a Duna folyása egyes helyeken a földet elmosta és mintegy mélyedéseket hozva létre, lerombolta, másutt pedig hozzácsatolt és kisebb szigeteket alkotva a partot földdel töltötte fel, hosszasan töprengtek. Végül a felek egyetértésével a köv. módon osztották fel a szigetet (amelyet Cholloukuz provincia felé a Nagy-Duna medre különít el és amely Vruzvvar föld határain belül fekszik): azon tóhelytől, amelyet vulgariter Hetytoufeu-nek mondanak, ti. ahol e tó egykor a Renning (dict.) vízhez ért, és ahol Heeth falu kaszálója Morouthzykete (dict.) földtől elkülönül, egészen a Nagy-Dunáig (szemben az Vruzwar-i és Chun-i nemesek Nagy-Dunáig eljutó határaival) 60 királyi rőf távolságot mértek le és ott jelet helyeztek el. A sziget alsó részét Hertlynus fia István fiának: Jánosnak hagyták, felső részét a víz közepén levő bizonyos szigetrésszel pedig 4 részre osztották, egy rész jutott Jakab fiainak: Jánosnak, Györgynek és Pálnak, valamint fr.eiknek és örököseiknek, 3 rész pedig ezen István fiának: Jánosnak és leszármazottainak. A Heeth falu kaszálója melletti Nulazzygeth nevű szigetet, amely korábban is Jakab fiaié volt, most is nekik hagyták örök birtoklásra. A felek minden eddigi, egymás ellenében kiadott peres oklevelüket érvénytelenítették, egymást a sziget ügyében többé nem zaklathatják. Tá.: a 651. számú oklevélben. K.: Str. III. 351-352. (Tá.-ban.) 615. (1339. okt 6. u.) Az egri kápt. 1339-ben (a. d. 1339.) kelt nyílt oklevele szerint a kápt. [Drugeth] Vilmos (Vyllermus) nádor oklevelének megfelelően (1. 599. szám) kiküldte emberét: Domokos mr. clericus-t, subnotarius-ukat, aki a nádor embereivel - Fábián fiával: Péterrel és Moyus fiával: Istvánnal -, valamint a felekkel - Heym-i Pethenye fiaival: Miklóssal és Mátéval, ill. Heym-i Tamás fiaival: Beke-vel és Imrével - okt. 6-án (in predict. oct. S. Mychaelis arch.) Heym birtokra mentek, s midőn Miklós a kápt. embere és a m.-i (conprovincialis) fogott bírák előtt Heym birtok harmadáról az ország szokásának megfelelően esküt tett volna, a felek a fogott bírák elrendezésével úgy egyeztek meg, hogy Pethenye fiai egy, ott wlgo Oltauan-nak nevezett erdő bizonyos részét - amely Heym falutól délre van - Tamás fiainak adták és azok részéhez csatolták. Viszonzásul Tamás fiai az esküt elengedték Miklósnak. Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1358. nov. 23. Dl. 41 377. (Múz. Ta. Vinkler.) K.: AO. VII. 511-512. (Tá.-ban.)