Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

K.: Kukuljevic, Jura 109; Tkaléic, Mon. ep. Zagr. II. 49. (Mindkettő Tá.-ban, János gercsei főesp. kézirata alapján. XIV. sz.) Utóbbi K. eltérő olvasatai zárójelben szerepelnek. 556. 1339. szept 16. Visegrád Pál c., [I.] Károly király (H) országbírája kinyilvánítja, hogy korábbi oklevelének megfelelően, amely tartalmazta a felperes Louth-i Morthunus fia: Bálint, ill. az alperes Louth-i Iwan fiai: Deseu, Sándor, András, János és Tamás közötti birtokügyben fogott bírák - Péter fia: Tamás mr. Chokakw-i várnagy, Pok-i Deseu c. országbírói albíró, Bertalan c., Drugeth Vilmos (Wyllermus Druget) nádor albírája és Wgal-i Pál mr. országbírói prothonotarius - által hozott döntést, ill. az Iwan fiai részéről bemutatott két - az esztergomi kápt. által 1309-ben (a. d. 1309.) kibocsátott [és az esztergomi keresztesek konventjének oklevelét említő] oklevelét, valamint Csanád esztergomi érsek által 1334-ben (a. d. 1334.) kiadott - oklevelet (1. 260. szám), [júl. 10-én] ezen Bálint bemutatta a nyitrai kápt. oklevelét (1. 399. szám), és kérte az országbírót, hogy az abban foglaltaknak megfelelően szolgáltasson neki igazságot. Mivel pedig bármely pernek az eskütétel v. a bajvívás jelenti a végső lezárását, és Bálint esküjével bizonyította, hogy a per tárgyát képező birtokrészek fele őt illeti örökjogon, ill. Iwan fiai ezeket önhatalmúlag nem adták át neki, ezért Pál c. idéztetőlevelet küldött a nyitrai kápt.nak (1. 411. szám), de ennek ellenére szept. 3-án (quind. S. regis Stephani) Iwan fiai nem jelentek meg, noha Bálint 13 napon át várt rájuk, emellett pedig a mondott fogottbírói döntést sem fogadták el, vagyis ezzel egy már lezárt pert korbácsoltak fel újra. Ezért az országbíró a korábbi oklevelében (1- 204. szám) vállalt hatalombajban való elbukásban marasztalja el őket, s elrendeli, hogy bárhol is fellelik őket Mo. (H) határain belül, fővesztéssel bűnhődjenek, minden birtokuk és tulajdonuk két része az országbíróé, egy része Bálinté legyen, az őt megillető birtokrészekkel együtt. Minderről Pál c. Bálintnak nyílt oklevelet ad ki és privilégium kibocsátását ígéri. D. in Wyssegrad, 14. die quind. fe. S. regis Stephani predict., a. d. 1339. E.: Dl. 58 504. (Forgách cs. lt. 142.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint pajzs alakú rányomott pecsét természetes színű viaszmaradványa. Tá.: Bebek Imre országbíró, 1391. jún. 9. Dl. 7665. (NRA. 120. 18.) K.: Megj.: Az esztergomi konvent és kápt. oklevelét 1. Anjou-okit. II. 798. és 799. számoknál, az 1391. évi oklevelet pedig ZsO. I. 2083. szám alatt. 557. 1339. szept 17. Alsózsolca Drugeth Vilmos (Wyllermus Drugetter) nádor, a kunok bírája tudatja, hogy a szept. 14-én (f. III. prox. an. oct. fe. Nat B. virg.) a Borsad és Torna m.-i nemesekkel Olsolcha falu mellett tartott congregacio generalis-án Nyek-i János fia: Belyd elmondta, miszerint Acinctus fia