Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

A veszprémi kápt. előtt megjelent egyrészről Lindua-i István fia: Miklós mr. királynéi lovászmr., zalai c. a maga és fiai: István, Ferenc és János nevében, másrészről Miklós fia: György a maga és fia: Péter nevében, ue. Miklós fia: Gergely, Olivér fia: István, Jakab fia: Lukács, Salamon fia: Kelemen a maga és fiai: Miklós és László nevében, Gergely fia: Domokos a maga és Mihály fia: Miklós nevében a vasvári kápt. ügyvédvalló levelével valamennyien Reznuk-i nemesek s elmondták, hogy ezen Miklós fia: György Ewr-i Fintát először hatalmaskodva megfosztotta javaitól, majd házára törve meggyilkolta, ezért őt Miklós c. királyi parancsra megtartott generális congregacio-ján a négy szb. és a Zala m.-i nemesek mindezekben bűnösnek találták, és Miklós c. ítéletére bízták, csakúgy, mint fr.-ét: Gergelyt, aki számos elmarasztaló registrum-ban és oklevélben volt megnevezve. Ennek megfelelően birtokaik Miklós c.-re háramlottak, őket pedig halálra ítélték, de végül Zala m. (tocius provincie comitatus) nemesei kérésére Miklós c. nekik megkegyelmezett, birtokaikat visszaadta, és arájuk rótt bírságok őt illető részét - ellenfeleik részét leszámítva - elengedte. Ennek viszonzásául a nevezett Reznuk-i nemesek vállalták, hogy azon privilégiumot, amellyel Hethkutus, Cheztreg, Dubronuk birtokokat és két Bokonuk nevű falvat birtokoltak, átadják Miklós mr.-nek és fiainak. Ha ezt nem tennék, a privilégium érvényét veszítse és bemutatóit hatalombajban való elbukásban marasztalják el. Emellett a felek minden perükben és viszályukban - amelyek közöttük és elődeik között születtek - megegyeztek, s ha ők v. utódaik ezen megegyezés ellen tiltakoznának, pert indítanának, v. a megegyezést visszavonnák, szintén hatalombajban való elbukásban bűnhődjenek. A kápt. privilégium kiadását ígéri. D. in vig. Ass. virg. glor., a. d. 1339. E.: 1. Dl. 3255. (NRA. 23. 35.) Hátoldalon kerek rányomott pecsét nyoma. 2. Dl. 3255. (NRA. 88. 08.) Papír. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint kerek rányomott pecsét természetes színű viaszmaradványa. K.: 493. 1339. aug. 14. A veszprémi kápt.-nak az előző számú oklevéllel azonos tartalmú és csaknem azonos szövegű, hiteles pecsétjével ellátott privilegiális oklevele (Lyndua eltérő névalakkal). Kelt Miklós mr. olvasókanonok keze által, a. d. 1339., in vig. Ass. virg. glor., amikor Mesko, a királynéi aula kancellárja a [veszprémi] püspök, János mr., a királynéi aula alkancellárja a prépost, Mark az éneklő-, István az őrkanonok, Cosmas a dékán. A. E.: DL 3255. (NRA. 540. 41.) Hátlapján későbbi középkori kéztől tárgymegjelölés, Dobronuk és Bakonuk névalakkal. Vörös fonálon természetes színű, kerek, kopott filggőpecsét. IC: -.