Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXIII. 1339. (Budapest–Szeged, 1999.)

Andrásnak és Péternek képviselője - Drugeth Vilmos (Wyllermus Drugetter) nádornak, a kunok bírájának ügyvédvalló levelével, és bemutatták a nádor oklevelét (1. 460. szám). Ezenfelül János mr. a mondott Scenthandreas birtokkal kapcsolatos okleveleinek nádor előtti érvénytelenítése után ezt most a kápt. előtt is megteszi, és a birtokot István ezen fiainak és örököseiknek hagyja. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki Miklós prépost, János őr-, Márton éneklőkanonok, Domokos Wyuar-i, Péter Zemplin-i, Dávid Zabouch-i, János Patha-i, Péter Heues-i, János Borsud-i, Domokos Borsua-i főesp.-ek jelenlétében. D. f. V. prox. p. fe. Laurencii mart., a. d. 1339., [I.] Károly király (H) uralkodása, Csanád esztergomi érsek, a kalocsai szék üresedése és N. [Miklós] egri püspök idején. E.: SÚA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anm 1339. 25. (Df. 219 451.) Hátlapján újkori kezektől tárgymegjelölések. Alul chirographált (ABC). K.:484. 1339. aug. 12. Az erdélyi kápt. előtt Tordalaka-i Vrkund fia János fia: Jakab elmondta, hogy az ő Clus m.-i Bare nevű öröklött birtokát Sámson fia: Péter c. Rethy-i Lőrincnek adta (mikor az nőül vette leányát), ezért Péter c.-t a birtok átadásától, ill. Lőrincet és fiait annak elfoglalásától tilalmazta. D. 3. die B. Laurencii mart., a. d. 1339. E.: Dl. 29 127. (GyfVár. Cista. Com. Colos. 1. 22.) Hátlapján azonos, ill. újkori kéztől tárgymegjelölések. Két zárópecsétre utaló bevágások. 485.1339. aug. 12. Miklós mr. pozsonyi c.-nek jelenti a pozsonyi kápt., hogy kérésére (1. 462. szám) kiküldték tanúságul Ywanka mr.-t, a kápt. testvérét, akinek jelenlétében Miklós c. famulus-a: Kis (Paruus) Tamás és Jakab szb. famulus-a, Chama fia: Péter a villicus-tól és Vzur-i Domokos Reche nevű falvában a falusiaktól (villani) megtudták, hogy Churle-i András c. aug. l-jén (die domin., in oct. fe. B. Jacobi ap.) Scekul ~ Sekul (dict.) János nevű famulus-át ezen faluba küldte, aki Vzur-i Máté fia: Lukács jobbágyainak gulyájából két marhát elvitt. Ezeket András c. falujába hajtotta, hogy megkötözve szekérre (currus) rakták őket, ám míg az egyikkel ezt megtették, ezalatt a másik annak házához menekült, akié volt. (Előbbit végül is elszállították oda, ahová András c. kívánta.) Ezenfelül János megostorozta azt a famulus-t, akinek marháit elvette. A m. emberei András c. villicus-ától és a kovácstól ellenben azt tudták meg, hogy e marhát valóban uruk parancsára hajtották el, de András c. ennek értékét nyilvánosan kifizette. D. f. V. prox. p. fe. B. Laurencii mart., a. d. 1339.